Vámossy István dr.: A pozsonyi katholikus polgári ápoló intézet (Pozsony, 1898)

IV. Fejezet. Intézetünk pusztulása 1529-ben. II. Szulejman. I. Ferdinánd kegyelmes levele. A Klarissza-kolostor mint szegényeink ideiglenes menhelye. I. Ferdinánd második kegyelmes levele. A kórházi orvos és személyzet. Intézetünk újjászületése

I. FERDINAND LEVELE.

nagy volt a száma) éhségben és szükségben el ne veszszenek, bizonyára nem csekély jámbor buzgalomból arra indíttattak, hogy e két ápoló intézetet egybe vonják és áthelyezzék a nevezett Pozsony városnak falain belül, szt. Ferencz kisebb testvéreinek rendjéhez tartozó szt. Klára szűzről nevezett apáezáknak zárdaépületébe, a melyet magok a zárdaszüzek, a törököktől való félelmükben máshová menekülvén, üresen hagytak. Itt a szükséges épülethelyiségeket a szegény koldusok használatára fölszerelték s még most is csekély vagyonukból fölszerelik. Később pedig békésebb idő köszöntvén be, az említett zárdaszuzek közül, az egyetlen fejedelem asszony kivételével, egy sem tért vissza, minthogy tűzvész és más különféle csapás miatt a kolostor javai úgy megfogytak, hogy alig voltak elegendők az egy fejedelem asszony föntar- tására; és nem is szándékoznak még most sem visszatérni, sőt állítólag csaknem mindnyájan elhaltak és magának a fejedelem asszonynak, ki most halálos ágyán fekszik, az a végső kívánsága, hogy a klastrom ezentúl a szegények ápoló intézete legyen és annak meg is maradjon és a kolostor igen szűk jövedelmei (és terményei) a szegények kényelmesebb ellátására szolgáljanak. Ennélfogva, — miután ugyanazon kolostort a maga helyén elődeik beleegyezéséből s akaratából az egykor Felséges András Ur, Magyar-, Dalmát-, Horvátország stb. boldog emlékű Királya, a mi elődünk alapította és építeni kezdte s idők folytán néhány jámbor ember, egykor pozsonyi polgár, bevégezte, annak adományozása azonban a mi királyi Felségünkhöz tartozik; s minthogy másrészről nincs módjukban máshol egy más ápoló házat építeniök vagy kijavítaniok, s főleg minthogy magok is nevezett Pozsony városunk szükséges megerősítését ezélzó számtalan s mindennap folyó építkezésekkel meg vannak terhelve s el vannak foglalva (a mi által kincstáruk teljesen kiürült) — mindezen okokból esedeztek előttünk az említett Pozsony városunk fönnevezett bírája, polgármestere, esküdt polgárai és egész községe, hogy kegyeskedjünk a mondottak szerint a szegén vek számára szánt és berendezett fönnevezett kolostort ily állapotban és rendben meghagyni és királyi beleegyezésünket kegyesen megadni arra, hogy a szegények ápoló-intézetévé változtassák át. Minthogy tehát illik királyi méltóságunkhoz, hogy az Isten igéje szerint a szegény koldusokról is gondoskodjunk, s mert megtudtuk, hogy a szegények két háza valóban el van pusztítva s főkép mert megfontoltuk, hogy ekkép maga a kolostor és jövedelmei s termései