Vámossy István dr.: A pozsonyi katholikus polgári ápoló intézet (Pozsony, 1898)

II. Fejezet. A pozsonyi kat. polgári ápoló intézet neve, szerkezete és sorsa a XII-XV. században. Szt. Antal kereszteseinek kórháza. Paulus Domicellus és Lasilaus de nuova Domo. Gerhardus de Tombres levele

GEEHARDUS DE TOMBRES LEVELE.

Gerhardus de Tombres levele a visszavonásig volt kiállítva. Szt. Antal betegápoló rendje azonban soha sem élt a kikötött joggal, úgy liogy intézetünk 1429 óta véglegesen minden ingó és ingatlan vagyonával, jogaival városunk birtokában van. Váljon később le- mondott-e a rend visszavevési jogáról annak rendje és módja szerint, vagy pedig a kórház csak liallgatagva maradt véglegesen a város tulajdonában — nem tudjuk.

Valószínű, hogy az utóbbi lehetőség valósult meg. Tudjuk, hogy szt. Antal keresztesei nagy vagyonra tevén szert, lassan visszavonultak a betegápolástól s az elmélkedő életre szorítkoztak; tudjuk azt is, hogy eredeti hivatásuk elhagyása folytán sok viszontagságon mentek át, míg végre, mint a bevezetésben említettük, 1777-ben a maltai renddel egyesültek. Több mint valószínű tehát, hogy a Gerhardus de Tombres levelében kikötött jog inkább csak formai jellegű volt, a nélkül, hogy a rendnek valaha szándékában állott volna azt érvényesíteni.

Mikor hagyták el szt. Antal keresztesei Magyarországot? nem tudjuk; hogy azonban még 1445-ben országunkban voltak, kiviláglik az alábbi levélből, melyet Ortvay feljegyzései alapján közlünk.

1445-ben a lichtenbergi szt. Antal-rend házának főnöke, meister Hemicus von Strosswelt értesíti a pozsonyi bírót, tanácsot és községet, hogy kérésükre Gilniczy Antal, a drahóczi kolostor mestere, rendje egy papját küldötte a pozsonyi házba s kéri a tanácsot, das er den selbigen Trister unsern brúder, genannt her Ivan Stimme (alább Strumen) göttlichen und willigliehen uffnemet yn das haus sancti Antonii by ewch gelegen zu presburgk, — hogy a nevezett papot, testvérünket, kinek neve Stimme Iván (alább Strumen) szívesen és készségesen vegyétek fel szt Antal nálatok Pozsonyban létező kórházába.

A levél űjabb bizonyíték arra is, hogy a „Szt. László kórháza és a szt. Antal betegápoló intézete'* czím egy és ugyanazon intézménynek különböző megjelölése.