Vámossy István dr.: Adatok a gyógyászat történetéhez Pozsonyban (Pozsony, 1901)
III. Gyógyszerészek Pozsonyban a XIV. századtól Torkos Justus Jánosig - 1. Első gyógyszertár Magyarországban. A gyógyszerészet kifejlődése dióhéjban
— 269 így történt, hogy a csórékét, mint már említettük, gyógyszerészek készítették és applicálták. Párisban, XIV. Lajos korában, naponkint, alig hogy pirkadt, útra keltek a patikáriu- sok boutiquejaikból, felfegyverkezve művészi szerkezetű fecskendőikkel, hogy a város különféle utczáiban pour aller parier ä d’autres figures qu’a des visages. Sok gúnyt elkerülhettek volna, ha követik a mondást: Ne nous mélons que de ce qui nous regarde, mert a klystér tagadhatatlanul a sebészet körébe való. Moliére csőrékben utazó és működő gyógyszerész alakjai ismeretesek: utalok a többek között „Le malade ima- ginaire“ vígjátékára, melyben Fleuron úr mint a limonadiers des postérieur-ök typusa van maró gúnynyal rajzolva. Tagad- hatlan azonban, hogy az orvosok is bűnösek a sok allövet rendelésében. Bourgois Ferencz, troyesi kanonok például két év alatt 2190 csőrét vett magához. Argan, a képzelt beteg, gyógyszerészének számláját játékjegyekkel számolgatva (Bérezik Árpád fordításában) imígy monologizál:1 Argan. Három meg kettő az öt, meg öt az tiz, meg tiz az húsz. Három meg kettő az öt. „Továbbá 24-én egy fájdalom vesztő, könnyítő és lágyító kis klistély, megpuhítani, megnedvesíteni és felfrisíteni urasága béléit.“ Patikárusomban, Fleurant úrban különösen az tetszik nekem, hogy számlái mindig igen udvariasak. „Urasága béléi 30 sou.“ Az ám, csakhogy az udvariasság még nem elegendő, Fleurant uram; emberségesebb lehetne, hogy ne nyúzná le a betegek bőrét. Harmincz sout egy klistélyozásért! Köteles szolgája, hiszen erről volt már szó 1 Le nuilade imaginaire par Moliére, Acte Premier, Scene I. Argan: Trois et deux font cinq, et cinq font dix, et dix font vingt; trois et deux font cinq. „Plus du vingtquatriéme, un petit clystere insinuatif, préparatif et rémollient, pour amollir, humecter et rafraichir les entrailles de monsieur.“ Ce qui me plait de monsieur Fleurant, mon apothicaire, e’est que ses parties sont toujours fort civiles. „Les entrailles de monsieur, trente sous.“ Oui; mais, monsieur Fleurant, ce n’est pas tout que d’etre civil; il faut étre aus8Í raisonnable, et ne pas écorcher les malades. Trente sous un lavement ! Je suis votre serviteur, je vous l’ai déjá dit; vous ne me les avez mis dans les autres parties qu’a vingt sous; et vingt sous en langage d’apothicaire, e’est-a-dire dix sous. Les voilä ; dix sous. „Plus, du dit jour, un bon clystere détersif, composé avec catholicon double, rhubarbe, miel rosat et autres, suivant l’ordonnance, pour balayer, laver et nettoyer le bas-ventre de monsieur, trente sous.“ Avec votre permission, dix sous.
