Vámossy István dr.: Adatok a gyógyászat történetéhez Pozsonyban (Pozsony, 1901)
III. Gyógyszerészek Pozsonyban a XIV. századtól Torkos Justus Jánosig - 1. Első gyógyszertár Magyarországban. A gyógyszerészet kifejlődése dióhéjban
— 2C2 ból Augustin, Ándrae és Gradus gyógyszerészeket, Gilig (Egydius) Marcid, Merhel vagy Markel appotekert,1 egyéb levéltári forrásainkból pedig kiviláglik, hogy Pozsonyban a XVI. század végéig két (civil)-gyógyszertár létezett: a nvörös rák“-hoz és az „arany gryff“-hez czímzett. Mielőtt a pozsonyi gyógyszerészek viszonyait tovább kutatnék, adjuk a gyógyszerészet kifejlődésének történetét dióhéjban. Adatainkat nagyobbrészt Philippe-Ludwig: Geschichte der Apotheker etc. czímfí forrásokon alapuló munkájából merítjük. A gyógyszertár neve apotheka a görög ánodíp/^-VóX (ridrjut) származik, mely raktárt, helyet, itt edényt, dobozt jelent, a hol, illetve melyben valamit elhelyeznek vagy megőriznek. Az olaszban: boteca, botega, potheca. — Locus ubi merces aliaeve res asservantur et reconduntur, horreum endocon, xat aTzo'Jrjxn; — így apothecae vini, apotheca regia, apotheca barberiae, pro officina tonsoria. Apothecaria: Res omnes, quae a pharmacopolis vendi solent. Apothecarii: Qui apothecas vel botegas tenent; apothecarum seu horreorum curatores. Apothecarius: Qui in domibus facit bellaria, fructus coctos et saccharo conditos, qui ad secundum mensam pertinent. A franeziák a boutique szót csinálták belőle. Cornelius Agrippa a gyógyszerészeket az orvosok szakácsainak, medicorum coqui, nevezi. Champier és Lisset Benancio omopoles, mycopoles-eknek kereszteli. Guy Patin a nem éppen megtisztelő Fricasseurs d’Arabie névvel illeti őket. Ugyanezen szerző szerint a gyógyszerész: animal furbissimum bene faciens partes et lucrans mirabiliter. Organa pharmaciae, organa fallaciae. Vadé szerint a patikáriusok limonadiers des posterieurs, Varin és Vertnon-nál mousque- taires á genoux. Pharmacopeus a rómaiaknál azon egyén, ki gyógyszereket készít; a kifejezés a görög <páp;iazo'j-ból ered, mely általában jó és rósz szert (drogue) jelent, s egyúttal az egyszerű vagy összetett méreg megjelölésére is szolgál. A pharmacopeus 1 Vszk. 1511. Mitichen nach Oculi; 1512. Eritag nach St. Pauls B. 1513., 1517., 1519., 1520., 1523. Montag nach Erhardi: 1526 Sabbatho ante Jubilate; 1527., 1528. és 1529. Utoljára e könyvben 1533-ban; a Prot. Test.-ban 1537-ben.
