Vámossy István dr.: Adatok a gyógyászat történetéhez Pozsonyban (Pozsony, 1901)
II. Az 1679. és 1713. évek pestisjárványairól Pozsonyban - 5. Az 1713-ik évi pestis leírása
— Í8Ö — Már korábban, 1712. november hó 25-éről kelt rendeletében1 intézkedik III. Károly a kitört pestis ügyében, a mennyiben feleleveníti az 1709. november hó 20-án és 1710. augusztus hó 14-én kiadott pátenseket és a közlekedést Ausztria és Pozsony között egészen megszünteti. Magyarország egészséges vidékeiről, s nevezetesen a Dunán innen fekvő tájakról jövők csak azon feltétel alatt léphetnek Ausztriába, ha a Dunán Nagy-Magyarnál kelnek át és Somorján tartanak vesztegzárt; a Dunán túlról érkezők Szent-Miklóson, Magyar-Óvárott, Sopronban vagy Szt.-Gotthárdon vesztegelnek. Kocsisoknak, fuvarosoknak, hajósoknak, marhakereskedőknek, hajcsároknak a bemenet Ausztriába egyátalán tilos, akár vannak úti- és egészséglevél birtokában, akár nem. A postát ezentúl nem Pozsonyban, hanem Wolfsthalban váltják. Hiába volt minden tagadás, minden csürés-csavarás, a tanácsnak az egész pestisapparatust, mint az 1710. év elején tervezetben meg volt, föl kellett újítania. Legfelsőbb járványhatóság a herczegprimás volt, a ki hivatalát később báró Desfeigny királyi meghatalmazottnak adta át.2 Alárendelt közege volt az egészségügyi tanács — consilium sanitatis — a fentebb említett s két év előtt Magyar- országon először felállított forum. Hivatva volt az utóbbi, mint a városi tanács és a biboros között álló testület, a királyi meghatalmazott parancsainak érvényt szerezni, megfelelő intézkedéseket saját kezdeményezéséből ajánlani s a rendeletek szigorú végrehajtását ellenőrizni. A járvány pusztításának tetőpontján az egészségügyi tanácsban a következők foglaltak helyet: a Pozsonyban állomásozó csász. kir. csapatok parancsnoka : Weissmüller kapitány, a csász. kir. pestisdoctor de Nicoletty, a katonaorvos Dr. Schaar, a városi biró, a polgármester, a Pálffy-féle vártelek tiszttartója és a királyi járványfőbiztos Burgstaller János Kristóf. Kötelessége volt az egészségügyi tanácsnak a cardinalisnak ő Felsége legfelsőbb parancsából kifolyólag tett meghagyása következtében naponkint az úgynevezett zöld szobában — Grünes Stübel — összejönni, ott 1 Linzbaaer, I. 413, 1. 8 P. A. 1713. 675. 1.
