Vámossy István dr.: Adatok a gyógyászat történetéhez Pozsonyban (Pozsony, 1901)
II. Az 1679. és 1713. évek pestisjárványairól Pozsonyban - 2. Az 1679. évi pestisjárvány Pozsonyban
148 — azonban ezen okokból kifolyólag is mindig Isten kormányzása alatt áll, nehogy többet vagy tovább pusztítson, mint ő akarja. A mint látjuk, Rayger nem áll a contagiouisták álláspontján, hanem a mysticismus híve. Ezen körülmény minden esetre abban leli magyarázatát, hogy Rayger nem a szomszédos Bécsben, hol a contagium tana úgy az orvosi tudomány tanárai, mint az irányadó körök között termékeny talajra akadt, hanem németbirodalmi s franczia egyetemeken végezte tanulmányait, hol még a XVI1. században is inkább a már említett vallási, telluricus és kosmikus szempontból ítélték meg a járványokat. Konstatálnunk kell, hogy optikai csalódások, a suggestio és autosuggestio révén a járványos kórokkal kapcsolatosan sok mindenféle babona még komoly férfiaknál is hitelre talált. Utalok ez irányban Manzoni: „Jegyesek“ czímű regényére s ugyanannak „Storia della colonna infame“ czímű munkájára, melyben a szerző az 1630-dik évi milánói pestisnek, de egyúttal az emberi elme gyarlóságának is a „Colonna infame“-nál maradandóbb emléket állított. A téveszmék még más irányban is érvényesültek; így például a hit, hogy járványos betegségek kitörése előtt a természetben bizonyos jelek észlelhetők, a XVII. században még általános, Leggyakoriabbak közölük: üstökösök feltűnése, csillagok és meteorok hullása, rovarcsapatok, sáskák, hangyák stb. megjelenése, vulkánok kitörése, földrengések, vízáradások stb. stb., mely természeti tüneményeket hírmondóknak tekintették.1 Nem tagadható, hogy mindez, bármily badarnak is látszassák ma az első pillanatra, tekintve az orvosi és természettudományok akkori állását, még sem nélkülözi a valószínűséget. Kétséget nem szenved ugyanis, hogy az ember szervezete, mint minden egyéb a világon, a természet törvényeinek uralma alatt áll. Kiváló tudós férfiak foglalkoztak századokon keresztül azon befolyás megállapításával, melyet az emberi szervezeten kívül működő természeti erők az emberre gyakorolnak. Úgy képzelték a dolgot, hogy míg ezen erők működése rendes, addig az 1 Paracelsus szerint a betegségek okai az ,,entiá‘-k: ens astrorum, ens veneni, ens naturale, ens spirituale, ens deale.
