Vámossy István dr.: Adatok a gyógyászat történetéhez Pozsonyban (Pozsony, 1901)

I. Orvosok Pozsonyban a XII. századtól Torkos Justus Jánosig - Függelék

— 125 Hogy ha nehézsége vagyon annak bortél; Egyéb fájdalmat is el-fíz az ágyadból;

Mondják hogy meg-gyógyit nyavalya roniásból.

A’ betegeseknek álmát ád a’ Tsalyán; Okádást sem hágy ez lenni senki torkán,

Az ükrödéstől-is el-tiltya ő nyilváu;

Mézbe keverd magvát, Kolika szorítván.

A’ rögzött Hurutot ki-irtya belőled : Tüdőknek hévségét el-fízi bár hidgyed :

Hasad dagadását ez által nem érzed :

O meg-erősiti minden inad, 's ized.

A* torhát, és nyálat Isóp ki-tisztittya,

Belső részeidben valahol talállya:

Mézzel elegy főzve tüdődet javittya:

Ortzádnak pediglen jeles színét adgya.

Turbolyát meg-törvén mézzel elegyits-meg, Ennek erejével fenét gyógyíthatsz-meg,

Az óldala fájót kend meg ezzel, ;s nem nyeg, Levele has-menést, hányást-is indit-meg.

Az örvény-gyükérrel Szű-fájás meg-szünik. Ötét, és a’ Rúthát hogy ha öszve törik,

’S mind kettő levében szakadt ember iszik, Nagy bizonnyal mondgyák, tőle meg-vigaszik.

Ha Tsombordot törve borral elegy, iszol, Mérges fekete sárt gyomrodból ez ki-tol:

Es hogy ha kösz vényben felettébb kinlódol, Mondgyák; ha régi-is, testedből ei-oszol.

Hulló hajat meg-tart Tormának a' leve: Fog-fájástól meg-ment ennek az ereje.

Ha pediglen mézzel öszve lészen törve, Szeplőt-is el-oszlat, ha meg-kened véle.

A’ fetske fiáknak ha szemek meg-vakul, Azoknak az Annyok Vérehullóhoz nyúl; Plinius azt írja, 's nem-is tudatlanúl,

11a szemek ki-folyt-is, de attól meg-gyógyúl,

A’ Fűz-fának levét ha füledbe töltőd,