Vámossy István dr.: Adatok a gyógyászat történetéhez Pozsonyban (Pozsony, 1901)

I. Orvosok Pozsonyban a XII. századtól Torkos Justus Jánosig - Függelék

121 Elsőbben-is onnan többinél Sót el-végy,

Ebéd ’s vatsorádon Só nélkül el ne légy :

Mert nem lesz jól gyomrod, mikor onnat elmégy.

Hevitnek ez hármak: sós, erős, keserű,

Hidegit etzetes kemény, ’s tenger izfí.

Olajos, sótalan, zsíros, édes kedvű,

Véred lesz ezektől helyes mértékletű.

Négy jeles haszna van a’ Boros Kenyérnek :

Fogat tisztit, ’s éles látást ád a’ szemnek,

Ha véred nints, vért gyűjt azzal a’ testednek,

Bő vért apaszt véle rend kívül élőknek.

Minden embereknek hagyom ’s parantsolom, Szokott órát tartson ételnek, jovallom;

Hanem kénszeriti nagy szükség, (így mondom Hyppocratest erre bizonyságnak vallom.

Mert ha szokott időn-kül lészen vatsorád, Dögleletes Pestis ebből támad reád;

Ebédi rend-tartást ha időhöz szabnád,

Az orvosságot-is ezzel meg-haladnád.

Miilyent egyél, ’s mikor, hányszor, hol, és mennyit Doktori Bcgnlán tartsd-meg ennek rendit;

Ezeknek módgyáról ne gondoly tsak semmit:

Mert a’ rendeletien étel roszszat indit.

Hogy ha elégségre eszel Sós Káposztát,

Mcg-fogja bélednek ki-vágyó salakját;

Ha levében iszol, tágasitod fittyát:

Lével egygyütt hüsa meg-ereszti gáttyát.

Hogy hasadat néked zölden el-ne tsapja,

A’ külső szinétől bár viz jól meg-mossa :

Mert hogy ha gyomrodba bé-mégyen mohossá,

El-hidd nyilvánsággal, a’ gátat el-tsapja.

A’ régi Doktorok Mályvák felől Írják:

Hogy gyomorba bé-ment eledelt lágyittyák:

Gyükére vakartsa hasad meg-indittyák:

’S Aszszonyon meg-állott hó-számot mozdittyák.

Mentha gelesztától hogy ha jó nem vólna, Gyomorból ártalmas férget ki nem tolyna,