Vámossy István dr.: Adatok a gyógyászat történetéhez Pozsonyban (Pozsony, 1901)

I. Orvosok Pozsonyban a XII. századtól Torkos Justus Jánosig - Borbélyok. Sebészek

85

ollók, kések, borotvák értendők. A lepárolásra (destilliren), főzésre szolgáló 10 zinnből készült korsó és edény bizonyítja, bogy a borbélysebészek gyógyszereiket maguk készítették; szó van olajok, vizek s egyéb egyszerű gyógyszerek (simplicia) tartására szolgáló üvegedényekről is. Könyvei is voltak az elhunyt sebésznek. Közölük nagy súlyt, fektet egy lipcsei orvos német nyelvű munkájára, ein vortrefflich Ding, melyben a nevezett doctor a pestis ellen biztos szert ajánl, s a kinek praeseriptiója szerint a 3 arany értékű aurum vitae-t el is készítette; ezt az örökös különös figyelmébe ajánlja, úgyszinte egy általa szerzett vény-(recept)-gyűjteményt is, melyben minden betegség ellen megfelelő gyógyszer található.

Az ágostai hitvallású evangélikus egyházközség levéltárában őriznek néhány hasonló írott vénygyüjteményt. Legkiválóbb közöttük Hupfser János boroszlói származású sebész 1659-ben írott könyve : Artzney Buch, darinnen zu finden von allerhandt gebrechen des gantzen menschlichen Körpers, wie dieselben sollen durch Gottes Hülfs curirt werden. Telve van az a legkülönfélébb tapaszok, kenőcsök, gyógyvizek stb. recipéjével. Szerek, mint ossa hominis, sanguis draconis stb. gyakoriak.

Az officinák felszerelése kitűnő minőségű volt, a mennyiben az mesterről mesterre szállott s azt több évtizeden át használták. A műszerek gyakran gazdag kivitelük által tűntek ki. Wald- hauser Henrik1 borbélysebész 1559-ben Hanns Hans borbélynak hagyományoz !) ezüsttel kivert kést (borotvát), aranyozott ollótáskát. Egyéb hagyatéka is érdekes. Ugyancsak Hannsnak testál egy pecsétgyűrűt, egy ollót, egy fésűt és 6 aranyat; legjobb legényének 6 ezüsttel kivert borotvát, sógorának hagyja a „Harnischt“, sógornéjának az aranyba foglalt türkist. Lieber vak koldus kórházi ápolás helyett kap 20 tallért és 10 forintot; — feleségére száll a ház és 3 szőllő. — Seydenschwanz fent- említett műhelyberendezését Agazoldt Leonhardt borbélytól örökölte. Agazoldt azonkívül egy ezüst serleget egy Bischoff nevű bécsi collegájának s hadi vértezetét (Leibharnisch) egy pozsonyi polgárnak hagyományozza. Az utóbbi megjegyzésből kiviláglik, hogy a borbélysebészek a polgárőrség tagjai s ennél1 P. Test. 1557—1573. pag. 212.