Szakcikk gyűjtemény

Török József: A két magyar haza első rangu gyógyvizei és fürdőintézetei

BORSZÉK.

181

C) EGYSZERŰ ÉGVÉNYES SAVANYÚ VIZEK.

I. A BORSZÉKI ÉGVÉNYES SAVANYÚ VIZEK.

Magányrajzok.

M. Neustädter: Über den Gebrauch des Borszéker Sauerbrunnens. Her- manstadt 1793.

N. N. Die Heilquelle von Borszék, nach eigenen Erfahrungen in Kürze beschrieben , von einem praktischen Arzte. Pest 1825.

König: Die Mineralquellen von Borszék in Siebenbürgen. Kronstadt 1843.

AntonKurz: Borszék. Kronstadt 1844.

Székelyföldvári Szilágyi Miklós: A hidegfürdökröl átalánosan és Borszékről különösen. Pest 1856.

A két magyarhaza égvényes savanyú vizeinek királyával, a borszéki savanyú vízzel kezdjük meg gyógyvizeink ezen sorozatát. — A borszéki gyógyhely Erdély északkeleti szögletében , a moldvai határszél közelében Gyergyószékben létezik egy vadregényes tájékon, Ditró helységtől 4, Szárhegy töl 6 órányi, Marós-Vásárhelytől pedig 10 mértföldnyi távolságban. — A borszéki gyógyvizek nagyobb hírre s terjedelmesebb használatra csak 1775-ben jutottak az által, hogy gróf Bánffi Dénes egy vadászat alkalmával idekerülvén, e gyógyvizek jeles sajátságait fölismerte s ezentúl rendes látogatásai s tekintélyes ajánlása által a közönség figyelmét felébresztette. — Azonban kétséget nem szenved, hogy már 1745 előtt léteztek Borszéken fürdő- házak, miként azt a méltóságos gróf Lázár család levéltárában létező oklevél bizonyítja, melyben azmondalik, hogy Gyergyó- szék tisztsége, ez előtt (1745) több évekkel Borszékre fürdöházakat építtetett. — Az újabb időkben gróf Lázár László nagyméltósága tűnt fel borszéknek ernyedetlen áldozalkészségü pártfogója gyanánt, ki nemcsak évenkénti megjelenése, buzdítása s erkölcsi befolyásával, hanem anyagi áldozatokkal is munkálódik Borszék fölvirágoztatásán. Minélfogva alapos reménységet táplálunk az iránt, hogy Borszék nem sokára eljuland azon fényes polczra, melyre legkitűnőbb gyógyvizeink sorozatában természetszerű hivatása van.

Mi a borszéki forrásokat és fürdöintézetet illeti, jelenleg 3 forrás van, melynek vize italul használtatik s ezek: 1. A fokút, 2. Az ú j k ú t vagy Boldizsár kútja és 3. ALászló kútja. A több* (számszerint 5) források vize pedig fürdöképen használtatik, s ezek;