Szakcikk gyűjtemény

Török József: A két magyar haza első rangu gyógyvizei és fürdőintézetei

176

KABOLAPOLYÁNA.

merítve színtelen tiszta s az erősebb savanyú vizek, vagy a vas-sók föleresztett oldatának szagával bír; ízök csípős savanyú, később tinta nemű. Nyitva tartott edényben megzavarodnak s piszkos sárgásbarna csapadékot képeznek. Jól bezárt edényben ellenben sokáig megtartják savanyú és tintás ízökct, de mind a mellett képeznek kevés sárgásbarna csapadékot. A negyedik , legmagasb helyzetű forrás vize , kevésbé fanyar, mint a másik kettőé. Hévmérséklete a két forrásnak +8, 8° R. a lég —f-19° R. hőfoka mellett, a negyediké pedig —J—10, 5° R.

A kabolapolyáuai savanyú vizek vegytani alkatrészei.

Ezen savanyú vizeket először K i t a i b e 1 (1796 és 1815) , később (1819) Adler, (1830) V o z á r y gyógyszerészek, legújabban pedig 1839 és 1841-ben Tognio tanár vizsgálámeg, s ez utolsó következő alkatrészeket talált, u. m.

Nagymennyiségű szabad szénsavat,

Szénsavas mcszéleget,

,, keseréleget,

,, vasélecset, nagymennyiségűt,

,, cselélecset,

„ szíkéleget keveset,

Szíkhalvagot szinte keveset,

Kénsavas szíkélegnek csak nyomait,

Kovasavat s szerves anyagokat.

Ezen vegybontás szerint fő gyógytényezök a kabolapolyánai savanyú vizekben a szénsav és szénsavas vasélecs nagy mennyisége; minélfogva a tisztán vasas savanyú vizek rovatába kell azokat sorolnunk.

6 y ó g y j a v a 11 a t a i. Ezen savanyú vizek tisztán erősítő és izgató hatással bírnak s kétségkívül a Buziás alatt előadott kóralakokban sikerrel használtathatnak. III.

III. AZ ÚJ-LUBLÓI VASAS SAVANYU VIZEK.

Magányrajz.

Karl. Kroczkievicz: Physische Beschreibung des Keu-Lubiauer salinisch- eisenhaltigen Mineral-Sauerbrunnens. 1802.

Az új-lublói vasas savanyú vizek Szepesvármegyében Lubló Várától egy, Kézsmárktól három, Lőcsétől pedig nyólcz órányira fakadnak egy szűk, de felette kellemes völgyben, melyet óriási sűrű