Szakcikk gyűjtemény

Török József: A két magyar haza első rangu gyógyvizei és fürdőintézetei

BUZIÁS.

173

ismerék és élvezek azokat. — A jelen század elejével azonban ezen gyógyvizekre is szebb korszak derült, mintán az illető földesuraság, — a királyi kincstár, — értelmes orvosok által figyelmessé tétetve, azokat Kitaibel által megvizsgáltatta s kedvező véleménye következtében e gyógyforrások körül czélszerü intézkedéseket, lak— és fürdöinté— zeteket hoza létre; minek eredménye lön, hogy Buziás az utolsó két évtized alatt leghíresebb s legkeresettebb fürdöintézeteink s gyógyhelyeink sorába lépett.

Van pedig a bnziási völgyben 5 forrás, melynek ketteje, — az 1-sö és 2-dik számú, — italul, a többi pedig — 3. 4. 5. számú — fürdökép használtaik, s ezenkül egy gödör, melyből roppant mennyiségű szénsavszesz tolul ki, s melynek vize eddigclé csak lábfürdö gyanánt használtatott.

Buziás irodalmát vajmi szegénynek mondhatjuk. A Kitaibel 18iO-ben véghez vitt vizsgálatainak eredménye 1829-ben látott világot a „Hydrographica Hungáriáé“ czimü munkában. Később Csoker- lyán fürdöorvos tett közé hirdetmény-alakú tudósítást Buziásról. — 1841-ben Sadler tanár tárgyalta e gyógyvizeket tüzetesen az Orvosi Tárban. 1842-ben jelent meg Deutsch fentidézett magányrajza. 1854-ben pedig Nagy Mihály a válalkozó szellemű haszonbérlő bocsátott közre a „Temesvarer Zeitung“ April havi 95 számával egy ezen gyógyvizeket tárgyaló mellékletet.

A buziási vasas savanyú vizek természettant sajátságai.

A buziási források vizei természeltani sajátságaikat valamint vegytani alkatrészeiket tekintve is nagyon hasonlítanak egymáshoz. Mindegyik forrásban számos buborékokkal törtet ki a víz, mely tökélesen tiszta, színtelen s átlátszó, köolajszagú, csípős savanyú, később tinta ízű. Hévmérséklete állandóan +10° R. Aránysulya az 1-sö forrásnak 1,0058; a 2-diknak 1,0038; a 3-diknak 1,0077; a 4-diknek 1,0027; az 5-diknek 1,0030. A víztartók oldalaira, a vczetöcsator- nákra sárgásbarna üledéket rak le s a fehérruhákat is ily szinüekre festi. — Jól bedugaszolt edényekben eredeti tisztaságát, ízét, színét sokáig megtartja, nyitott edényben ellenben hamar megzavarosodik, s rozsdanemü üledéket rak le az edény fenekére, fölületén hártyácska képződik s mind savanyú, mind tinta ízét elveszíti, sőt melegítve köolajszaga is elillan.