Tellyesniczky Kálmán dr.: Az emberboncolástan tanulókönyve (Budapest, 1919)
A csonttan - A csontváz - A csontokról általában
A csontokról általában. 77 összegeződnek s így a kellő szilárdsággal jelentékeny mozgások is párosulnak. Ilyen rövid csontok alkotják a tagozott gerincoszlopot, a kéz és a láb tövét. A csontok külseje a különböző kidndorodások, bemélyedések, bevágások és lécektől többnyire egyenetlen. Ezen egyenetlenségek az izmok működéseinek következményei. A legtöbb csonton következő részeket különböztetünk meg: 1. izületi végeket vagy lapokat, facies articulares, melyek a csontok érintkezésére szolgálnak. Az izületi lapokat friss csonton síma porc vonja be; porcok takarják a különböző formájú izületi fejeket, izületi árkokat és izületi nyújtványokat, processus articulares, processus condyloidei. 2. Az izomérdességek, érdes bütykök vagy érdes vonalak, az izmok tapadására szolgálnak, ezek: tuber, tuberculum, tuberositas, trochanter, condylus, linea, crista, spina nevekkel bírnak. 3. A csontokon olyan árkok, bevágások, lyukak és csatornák vannak, melyekben inak idegek és erek futnak, sulcus, incisura, foramen, canalis. Különösen sok ilyen lyuk és csatorna van a koponyacsontokban. 4. Tápláló lyukaknak azokat a lyukakat nevezzük, melyekben a csont tápláló erei futnak a csont belsejébe, foramina nutritia. A hosszú csontok középdarabjában a tápláló csatorna, canalis nutritius, rendszerint rézsűt fúrja át a csontot, míg a végdarabokban ép úgy, mint a rövid és lapos csontokban, több szabálytalanul elhelyezett tápláló csatorna van. A csontok belső szerkezete. A száraz csontnak chemiailag két különböző: szerves és szervetlen alkotó része van, melyek tömege egymáshoz úgy aránylik, mint 1 : 2-höz. A szerves alapanyag, mely tulajdonképen a csontnak az alakját és azonkívül a rugalmasságát adja, a csontporc. A csontporc, az úgynevezett enyvacló kollagén szerves anyagok csoportjába tartozik, melynek főjellemvonása, hogy hosszú főzéssel, főként híg savban enyvvé, glutin-ná alakul át. A csontporcot száraz csontból előállíthatjuk, ha a csontot néhány napig savban áztatjuk; ilyenkor ugyanis a csont szervetlen anyagai, a csont sói feloldódnak, a csont decalcindlódik. A már teljesen sómentes csont, a csontporc, áttetsző és könnyen hajlítható. A csont másik, a szervetlen alkotó részét általában csont- földnek nevezzük; a csontföld főrésze a phosphorsavas mész és a szénsavas mész; van benne még kisebb mennyiségben phosphorsavas magnesia, fluorcalcium, chlornatrium és kovasav is. Ezen sók adják meg a csontnak a keménységét. A csont izzítá- sával a csontporcot kiégethetjük a csontból s ekkor csak a csontföld marad vissza. Az ily módon „kalcinált” csont feltűnően könnyű, formájában sem változott semmit, de igen törékeny és porhanyós. Csontok külseje. Izületi vég. Foramina nutritia. 26, 27 Csontporc és csontfőid.
