Tellyesniczky Kálmán dr.: Az emberboncolástan tanulókönyve (Budapest, 1919)
A csonttan - A részletes csonttan - A koponya és a koponya csontjai
A lcoponya csontjai. 101 csontok, melyek kagylószerűen íveltek és hátul csúcsban végződnek. A két kagyló belseje az orrüregbe nyílik. A concha sphenoidalis felső és oldalsó fala később jórészt felszívódik, csak az elülső és az alsó fala marad meg; ezek aztán az ékcsont testével nőnek össze s az ékesont elülső és alsó falának részévé válnak; a két kagyló nyílása, mint opertura sinus sphenoidalis marad fenn. A későbbi nagyobb sinus sphenoidalis a növekedő ékcsont testében a szivacsos csontszövet felszívódásával tágul. A halántékcsont. Os temporale. A halántékcsont az ékcsont és a nyakszirtesont között fekszik és részben a koponyatetőhöz, részben a koponyaalaphoz tartozik; függőlegesen álló része a halántékpikkely, squama temporalis és a vakfül, pars mastoidea. Vízszintesen, a koponya alapján a sziklacsont, a pyramis (pars petrosa) fekszik, mellyel még a dobhártya gyűrűjéből származó pars tympanica is összenő. Mind a négy rész a külső hallójárat köré csoportosul: a pikkely felül, a vakfül hátul, a pars tympanica elől, a sziklacsont pedig bent a koponya alapján fekszik. A pikkely, squama temporalis, félköralakú, lapos csont- lemez, melynek szabad széle, margo sphenoidalis, elől az ékcsont nagyszárnyával érintkezik; felső, kiélesedett széle, a margó parietalis, a falcsonthoz fekszik. Hátul, a pikkely és a vakfül között bevágás, incisura parietalis, van, melybe a falcsont angulus mastoideusa, illeszkedik. A pikkely alsó szélét a sziklacsonttal, a sutura petrosquamosa köti össze. Ezen varrat gyakran tökéletesen elcsontosodik. Hátul a pikkely a vakfüllel teljesen összenőtt s a sutura squamosomastoidea csak mint rendellenesség marad meg. A pikkelyek külső síma oldalán, facies temporalis, függélyes barázda, sulcus arteriae temporalis mediae látható. Az alsó részén, a vakfíil határán, a vízszintes irányú járomnyujt- vány, processus zygomaticus ered, mely a járomcsont processus temporalisával a járomívvé, arcus zygomaticussá, egyesül. A processus zygomaticus két gyökérrel ered, melyek a fossa mandi- bularist fogják közre. A fossa mandibularis porccal bevont elülső része az állkapocscsal való izesiilésre szolgál. Az árok porcos része az elülső gyökérre is reáterjed, melynek kiemelkedését tuber eidum articulare nak nevezzük; erre tolódik a rágáskor az állkapocs feje. A hátulsó gyökér a linea temporalis inferiorba és a külső hallónyílás felett lévő változó nagyságú spina suprameatumba folytatódik. A pikkely belső lapján, a facies cerebralison, impressiones digitatae és juga cerebralia vannak; itt láthatók az arteria meningea media barázdái is. A pikkely belső concav lapjának kisebb görbületi sugara, Halántékcsont. 127—142. Halántékpikkely. Squama temporalis. 127. 129.
