Tauszk Ferenc dr.: A belgyógyászat alapvonalai (1913)

Tartalomjegyzék

VI

ségessé. Sajnos, ezen félbeszakítása a munkának több ízben bekövetkezett és mindig az egész könyvnek elölről való átnézését és átjavítását tette indokolttá, hogy könyvem a rohamosan haladó modern tudománynak lehető hű képe lehessen.

Egy compendium, amint azt már könyvem előző kiadásaiban is hangsúlyoztam, nem lehet az író egyéni nézetének kifolyása, hanem kell, hogy mindenkor hű tükre legyen az orvosi világirodalomban uralkodó fölfogásoknak, és ezért föltétlenül kell, hogy figyelembe vegye írója a legelfogadottabb szakmunkákat. Hogy a domináló nézeteket minél hívebben visszatükrözhessem, a rendelkezésemre álló kitűnő magyar szakmunkákat fölhasználtam, melyeket beosztásban és kifejezésekben is követek; és pedig Bókay, Kétly, Korányi „A belgyógyászat kézikönyve“, Pur- jesz „A belgyógyászat tankönyve“ és Korányi Sándor „Belorvosiam előadások“ című munkáit. Egyéb, főleg könyvem első és második kiadásában igénybevett munkák közül fölemlítendők: Róna: „A buja vagy nemi betegségek“, Vas és Gara „Klinikai laboratóriumi útmutató“, Tauszk „Klinikai diagnosztika“, Jaksch „Klinische Diagnostik“, Eichhorst „Lehrbuch der praktischen Medizin innerer Krankheiten“, Tauszk „Gyógyászat kézikönyve“, Ebstein és Schwalbe „Handbuch der praktischen Medizin“, Strümpell „Lehrbuch der speziellen Pathologie und Therapie“, Dippe „Innere Medizin“, Ziegler „Lehrbuch der allgemeinen pathologischen Anatomie“, stb. Természetesen fölhasználtam azon tapasztalatokat, melyeket közel másfél évtizednyi belklinikái működésem alatt mesteremtől és volt főnökömtől, Korányi Frigyes tanártól elsajátítani oly bőven volt alkalmam és azon tapasztalatokat, melyeket azóta is nagy beteg- anyagomon szereztem.

És bár compendiumom nem tart igényt a „forrásmunka“ jelzőre, úgy kiterjeszkedtem ama szigorú kritikát helytálló újabb szakszerű közleményekre, melyek sem