Tauszk Ferenc dr.: A belgyógyászat alapvonalai (1913)

Fertőző betegségek - I. Heveny-fertőző belső betegségek

10

Typhus abdominalis.

Iusok élő vagy elölt bouillon-kulturájához vagy az agar-kultura emulsiójához (l platinkacs-tömeg 2—3 cc bouillonra) adjuk sorozatos arányban, például kezdve 1:10-től 1:20, 1:30, 1:50, 1:75, 1:100 arányban és

a csöveket 37°-on tartjuk például 1—2 órán át. A pozitív agglutináció, ha kémlőcsőben végeztük a kísérletet, pelyhesedésben, a pelyhek összeverődésében és leülepedésében nyilvánul meg. Górcső alatt függő cseppben a ba- cillusok mozdulatlan nagy csoportokká verődnek össze. Igen jól lehet a reactiót Petri-csészében végezni, kapiliár pipetta segítségével lemért cseppeken, Detre szerint (lupa vizsgálat). Amennyiben laboratórium nem áll rendelkezésünkre, a reactiót a kereskedelemben levő ú. n. Ficker-féle Diagnosticum—Merck segítségével könnyen végrehajthatjuk. Minthogy typhusban nem szenvedők vérsavója is adhatja a reactiót (ú. n. normál agglutininek hatásaként) 1:30, sőt 1:50 arányban, typhusra jellegesnek általában csakis az a vérsavó vehető, amely 1/so—1)ioo hígításban is teljesen tudja agglutinálni 1 óra alatt 37°-on a typhus-bacillusokat. Tudni kell azonban, hogy a vérsavó agglutináló ereje csak betekkel, sőt (3—4) hónapokkal vész el a typhus lezajlása után, miért a pozitív Gruber— Widal értékelése előtt e tekintetben az anamnesis pontosan számba veendő (előre ment t. ambulatorius!). Továbbá, hogy meg kell minden esetben győződni arról, hogy a kérdéses vérsavó nem agglutinálja-e a typhus- nál erősebb hígításban a typhus számbajövő rokonait (paratyphusok, húsmérgezők), mert e fajták rokonsága mellett előfordulhat az ú. n. együttes agglutináció, ami alatt azt értjük, hogy A fajta ellen ható igen erőteljes immunhatás mellett az A-val rokon B, C, D fajták ellen is hat bár gyengébben az illető vérsavó. Viszont kipróbálandó a bacillus-cultura is, nem hajlamos-e autoagglutinatiora (serum hozzáadása nélkül).

A negativ agglutinatio értékelésére nézve tudni kell, hogy