Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
C. A görög és római orvostudomány
aki laikus és compilator létére még bírálni is merte az orvostudományt, nyilvánvalóan nem örvendett semmiféle tekintélynek a kortársak körében. 1 Ez a tekintély csak a megújhodás korában, a XV. században lett naggyá, midőn a régen elfelejtett kéziratot felfedezték, más híres orvosok kéziratai pedig már elvesztek. A könyvnyomtatás feltalálása után Celsus volt egyike az első íróknak, akinek művét kinyomtatták (már 1478-ban), korábban, mint Hippokratesét vagy Galenosét. Ettől az időtől fogva számtalanszor kiadták és számos nyelvre lefordították ezt a híres művet; Lucz- kiewicz2 lengyelre is lefordította. Celsus könyve bevezetésében az orvostudománynak és történetének kritikai áttekintését adja elő. Ez a rész az orvostörténelem számára elsőrangú kútfő. A szerző sorban ismerteti a görög bölcsészeket, Hippokratest, az empirikusok civakodását a rationalistákkal, a methodikusokat stb., nem fukarkodva saját, nagyon találó kritikai megjegyzéseivel. Azután sorban következnek a gyakorlati orvostan különböző fejezetei: a diaetetika, az általános kórtan, a semiotika, a prognostika, a részletes kórtan, a gyógytan, a sebészet. Leginkább meglepi a mai orvost a sebészet (az V—VIII. könyvben). A VIII. könyvben például ilyen fejezetek vannak: 1. Az egész test csontjainak helyzete és alakja. 2. A beteg és sérült csontok felismerése és gyógyítása. 3. A csontok kivágása lékelő és fúró segítségével. 4. A koponyatörésről. 5. Az orrcsont töréséről. 6. A fülkagyló töréséről. 7. Az alsó állkapocs töréséről; megjegyzések a csonttörésekről általában. 8. A kulcscsont töréséről. 9. A bordatörésről. 10. A csonttörések gyógyításának általános elvei. A felkar, az alkar, a könyök, a comb, a lábszár, és az újjak csontjainak töréséről. A felkar, az alkar, a comb, a lábszár és az újjak törésének általános gyógyítási szabályai. 11. A csontficamodásokról... stb. — Sorban az egyes ficamodások. Nagyon értékes Celsus művében a húgykőműtét és a képlőmütétek leírása. A renaissance korában a sebészek ezek alapján kezdenek műtéteket végezni. Megemlítendő még, hogy Celsus elsőként ír le addig le nem írt módszereket és eljárásokat, pl. az ütőerek lekötését (ligatura), ami rendkívül fontos dolog a nagyobb műtétek előtt. Hogy milyen magas színvonalon állott Celsus idejében a sebészet, arról leginkább azok a sebészeti műszerek tanúskodnak, melyeket a pompeji-i romok közül ástak ki és amelyek jelenleg a nápolyi múzeumban láthatóak: sondák, trocart-ok, tükrök, kések, ollók, csipeszek, fogók, katheterek, trepanok, kampók, fecskendők. A műszerek bronzból valók, 1 Sőt \V ellmann azt is felteszi, hogy Celsus nem is szerzője az orvos- tudományról szóló műnek, hanem csak fordítója, aki különböző tárgyakról írt nagyobb encyklopaediát, bőven merítve más szerzők munkáiból. Wellmunn véleménye szerint Celsus valószínűleg Menekrates-nek, az orvosnak, görög művét fordította le; Menekrates közbüleső álláspontot foglalt el, a rationalisták és empirikusok iskolája között, Weltmann feltevése azonban további bizonyítást követel.- A. Corneliusa Celsa O lecznictwie ksi^g osmioro, fordította Luczkiewicz H. A Kasa Mianowskiego kiadása. Warszawa, 1889-, 630. lap.
