Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
C. A görög és római orvostudomány
84 sokan közülük még orvosi tanácsokat is adtak legközelebbi környezetüknek, cselédeiknek, szolgaszemélyzetüknek, rabszolgáiknak, sőt sokan orvosi kérdésekkel még irodalmi műveikben is foglalkoztak. Ennek köszönheti létrejöttét a keresztény korszak kezdetén Ce/susnak jeles műve: De medicina libri octo. Cornelius Celsus, aki a Corneliusok patriciusi nemzetségéből származott, egyáltalán nem volt hivatásos orvos. Mint művelt ember sok mindenhez értett és sok mindenről írt is: ékesszólásról, bölcsészetről, jogról, hadiművészetről, a földművelésről és gyógyászatról. Nagy encyklopaediájából csak ez az utolsó, a gyógyászatról szóló rész maradt fenn, a többi hét könyve elveszett. Ezt a gyógyászatról szóló könyvét felbecsülhetetlen értékűvé teszi részletes, kimerítő, kritikai tartalma, másfelől stílusának klasszikus latin- sága. A Hippocrates latinus elnevezés, amelyet az utókor ruházott Celsus-ra az előbbiről, a Cicero medicus elnevezése pedig — az utóbbiról tanúskodik a legékesebben. Sok vita tárgya volt, vájjon lehetséges-e az, hogy az az ember, aki úgy írt, mint Hippokrates, nem is volt hivatásos orvos. Kétségtelen, hogy maga Celsus végre is hajtotta azokat a gyógyító eljárásokat, melyeket oly részletesen írt le, a sebészetieket is és némelyikét talán rabszolgáin ki is próbálta 1 (a valetudinariumokban), mindazonáltal munkájának néhány helye határozottan a mellett szól, hogy Celsus hivatásszerűen nem foglalkozott orvoslással. Műkedvelő és compilator volt. A műnek már a kezdete is így hangzik: »Amint a földművelés az egészséges embereknek élelmet ígér, úgy ígér a gyógyászat a betegeknek egészséget.« Ez a hangnem azt bizonyítja, hogy a szerző befejezvén az encyklopaedia előző részét (a mezőgazdaságról), most az orvostudományról készül írni, ugyanolyan illetékességgel, mint előzőleg a mezőgazdaságról, azelőtt pedig az ékesszólásról, bölcsészetről, jogról és a hadműveletekről írt. Az »ígér« (promittit) kifejezést használhatta laikus e helyütt, de nem használhatta igazi orvos, mert ez nem írta volna kézikönyvének kezdetére, hogy a gyógyászat »ígér« egészséget a betegnek, hanem azt írta volna: »helyre állítja.« Hasonló, kissé bizalmatlanul hangzó kifejezés több is iordul elő könyvében. Végül, jellemző dolog, hogy sem az akkori, sem a későbbi orvosok közül senki sem idézi Celsust, noha sok névnek idézése már akkor általánosan szokásos volt. Csak Plinius említi Celsust, de ő sem nevezi medicusnak, hanem auctornak. Annak a Celsusnak a műve, 52. ábra. Cornelius Celsus (Zsámboki János : Icones, Antverpen, 1574. című müvéből.) 1 Celsus életéből egyáltalában nem ismerünk részleteket.
