Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
C. A görög és római orvostudomány
82 alkalommal azt hangoztatta, hogy új methodust teremtett. A methodikusok, mint elsők hódítván meg orvosi szempontból Kómát, kétségtelenül emelték az orvosi rend tekintélyét s bizonyára ezzel kapcsolatos az a tény, hogy Kóma Julius Caesar idejében az orvosoknak megadta a polgárjogot. Astuepiades tanítványai közül Themison és Thessalos voltak a legníresebbek. A methodikusok Asklepiadesszel együtt lépten-nyomon küzdenek Hippokrates ellen: elvetnek minden célszerűséget, azt állítják, hogy a természet nem gyógyít, a megfigyelés helyett az orvos gyors és erelyes közbelépését követelik; az egyéni gyógyítást a sablonnal helyettesítik; elvetik a nedvek jelentőségéhe vetett intet, behozzák a solidarpatnologiát. Általában oly könnyű és egyszerű tudománynak tartják a gyógyászatot, hogy Hippokrates híres aphorismáját: vita brevis, ars longa, meg akarják fordítani: ars brevis, vita longa. Az orvoslás leegyszerűsítésének az az útja, amelyre a methodikusok léptek, oda vezette okét, hogy elvileg csak két kóros állapotot (communitates) hirdettek: vagy felette szűkek a test pórusai és általános feszültség! állapot áll fenn, vagy nagyon petyhüdtek a test pórusai és gyengeség forog fenn. Az első esetben status strictus- szal, a másodikban status laxusszal állunk szemben. A gyógyítás tehát egyszerű, mert az ember ellenható methodust alkalmaz. A status strictus petyhűdést előidéző, lazító, megnyugtató, gyengítő szereket követel: ilyenek a (még ájulásig is vezető) vérlebocsátas, piócák, meleg fürdők, borogatások, igen meleg olajos bedörzsölés, gőzfürdő, böjtölés, valamint az óvatosan alkalmazott izzasztó, hánytató és hashajtó szerek. A status laxus összehúzó, zsongító, izgató szereket kíván, így hideg lemosásokat, hideg borogatásokat vagy fürdőket, hideg levegőt, erősítő ételt, bort, ecetet, timsót stb. Midőn azonban a methodikusok észrevették, hogy egyes betegségeknél a status strictus és status luxus egyidejűleg is fellépnek, pl. a különböző bénulásoknál, amelyeknél a test egyes részei bénultak, mások pedig feszültek, akkor ráadásul felvettek még egy harmadik, kevert állapotot, status mixtust is. A methodikus elméletből logikusan következnek azok a javallatok (indicationes), melyeket az orvosnak meg kell tartania a gyógyszerek kiválasztásánál; ezeket a javallatokat pedig olyan könnyen meg lehet találni,1 hogy Thessalos véleménye szerint, a gyógy tan megtanulásához hat hónap elégséges. Ezért Thessa/osnak sok tanítványa is volt s közöttük állítólag vargák, festők, kovácsok és különböző műveletlen emberek voltak; a nagy Galenos száz évvel később ezeket röviden és találóan »Thessalos szamaraidnak1 nevezte el. Tényleg, az önhittség és hiúság Thessaloshan a tetőfokára hágott: azt állította, hogy Hippokrates aphorismái puszta hazugságokat tartalmaznak és hogy ő előtte (Thessalos előtt) még egy orvos sem mondott semmi okosat. A via Appián állott Thessalos szobra, laTQOvíy.rjg (a. m. az orvosok legyőzője) felirattal. A történelem a methodikusoknak bizonyos érdemeit mégis elismeri sok tévedésük és nem mindennapos önhittségük ellenére is. Sokban hozzájárult ez az iskola a physikai és a diaetás gyógymód, a balneológia, a klima- totherapia kifejlődéséhez, mert kellő figyelmet fordított a mozgás, a fény, a hő, a levegő és a tengeri utazások jelentőségére. Érdemük, hogy nem hagyták figyelmen kívül az idült betegségeket, amelyekre a gyógyászat addiglan nem ügyelt. Themison elsőként írta le a poklosságot, amely akkor lépett fel Rómában. Azoknak a betegségeknek a gyógyítására, ame1 A methodismus igen alkalmas volt a tömegkezelésre, pl. az akkori rabszolga-kórházakban (valetudinaria), amilyenek már Rómában is állottak fenn.
