Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
C. A görög és római orvostudomány
75 Az empírikusok írásaiban többször találkozunk készülékeknek és sebészi műtéteknek ábráival. Az empírikusok foglalkoztak az orvosságoknak hatásuk szerint való osztályozásával is és erről terjedelmes, sőt még (600—1000 hexameterből álló) verses kézikönyveket is írtak. Ámbár az empírikusok a gyakorlati orvostudomány terén nagy érdemeket szereztek, a történelem mégis kénytelen ezt az iskolát súlyos szemrehányásokkal illetni; értékes gyógyszereken kívül hihetetlen sok értéktelen gyógyszert is hoztak a gyógyszerkészletbe. Ebben a tekintetben Serapion volt a főbűnös, aki a gyógyszerek számának növekedésében látta az orvostudomány fejlődését. Ő az, aki eoileosia ellen teveagyvelőt, nyúl- szívet, teknősbékavért, kandisznóherét és krokodilbélsárt ajánlott. Az egész ú. n. koprotherapia (a görög xónpog — kopros a. m. bélsár szóból), azaz a bélsárral, vizelettel és mindenfé'e, leqvá’oga^ottabb undorító anyagokkal való gyógyítás leginkább az empínkusoknak köszönheti elterjedését. A krokodilbélsárral való gyógyításnak olvan nagy sikere volt, hogy e szernek még hamisításával is foglalkoztak. Ezeknek néha igen különös és egyenesen valószínűtlen eljárásoknak igazolására mes kell említeni, hogv forrásuk nem egyszer az egyiptomi hermetikus tudomány is lehetett, ebben ugvanis a különböző, egyszerű dolgoknak néha a legkülönösebb nevük volt. (1) Egyiptomban az orvosi empirizmus közel állott ahhoz a tárgykörhöz, amit az alehemia kezdetének tartunk Meggvőző tudományos elmélet hiányában itt is főleg az empíria volt az iránvadó: ennek és annak a folytonos kipróbálgatása. Az uralkodók is, a papok is féltékenven őrizték az aranyra, az aranyozásra és a mesterséges aranyra vonatkozó ismereteiket. Ez szent tudomány, ieoú réxvrj volt. Az erről szóló ismeretek, épúgy, mint a mérgekre vonatkozók, hatalomhoz juttatták az uralkodókat. Valamelyes mélyebbre ható chemiai ismeretekről, az empirikus metallurgián, festékkészitésen és illatszergyártáson kívül, szó sem lehetett: hiszen az ókorban ismert egyetlen sav az ecet volt, a cinóber (kéneső- sulfid) hevítésekor képződő füstöt pedig — pneumának tartották. A fémeket külsejük alapján határozták meg. A tudatlan, hiszékeny tömeggel pedig elhitették, hogy az arany úgy hat, mint az élesztő: elégséges kevés aranyat adni valamilyen keverékhez és abból egész vagyon fog kinőni! Ha az akkori chemiában empirián kívül volt valamilyen elmélet is, ez theosophiai jelleggel1 bírt. A stoikusoknak a mindent megtermékenyítő pneumáról,2 a dolgok között fennálló titkos kapcsolatokról, az égi tüneményeknek a földi eseményekre gyakorolt befolyásáról, valamint a nagy és kis szellemekről szóló bölcseleté, mind-mind újabb lendületet adott a természetfeletti erők működésére alapított hajdani keleti hitnek, táplálta a titkos tudományokat, a kabbalát és varázslást. Az elvétve már az ókorban megfigyelt mediumos tünemények, ezek az époly ritka, mint megfoghatatlan jelenségek, szokatlan erők és szokatlan kapcsolatok lehetőségére utaltak. Az egyiptomi papok és a keleti mágusok azt tanították, hogy mindezt csak a beavatottak képesek megérteni. Philon pedig, 1V. ö. alább a 108. lap. £ Hasonmása a későbbi aura seminalisnak, a férfiúi termékenyítő alkatrészének. (1) Az újkorban is alkalmazták a koprotherapiát úgy Magyarországon, mint Európa-szerte. Erről az újkorral kapcsolatban lesz szó.
