Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
F. Befejezés
607 pontosabb görbe szerkesztésére gondolni. Az az általános benyomásom, Gcilenos idejében valamivel nagyobb volt az orvosi tudomány teljesítő képessége, mint Hippokrales idejében. Hiszen az ókorban folyton fejlődött az orvosi tudomány, újabb gyógyszerekkel gazdagodott, a hip- pokratismus egyoldalúsága, melyet eunetatorság jellemzett, Rómában a gyors cselekvés elvének engedte át a helyét, a sebészek pedig tökéletes- bítctték módszereiket. Iía 25-ös számmal jelölnők meg az orvosi tudomány teljesítő képességét Galenos idejében, akkor bizonyára 15-ös számmal jelölhetjük meg Hippokrates korszakát, vagyis a K. e. IV. évszázadot. Ilyen módon az orvosi tudomány színvonala a K. u. III. évszázadban magasabbnak tűnik fel, mint a XIX. század 50-es éveiben. A történelem tényleg ki is mutatja ezt a különbséget az ókori gyógyászat javára. A XIX. század első felében működő európai kórházak szennyességéhez viszonyítva, a rómaiak kitűntek nagy tisztaságukkal, voltak jól berendezett fürdőhelyeik és fürdőházaik, és ezeket Róma egész lakossága haszonnal vette igénybe (ilyen viszonyokról mi még ma is csak álmodni tudunk), voltak vízvezetékeik és csatornázásuk. Tisztasággal fékezték meg, természetesen csak bizonyos mértékig, a fertező betegségeket. A sebészet elég magas fokor állott Rómában. Nem ismerték ugyan az asepsis fogalmát, de igen tisztán dolgoztak, ami gyakran majdnem egyre ment; nem tudtak az antisepsisről, de sokszor bort használtak a bőr lemosására, ami szintén antiseptikus eljárás; nem ismerték sem az aethert, sem a chloroformoR de alkalmaztak növényi kivonatokat, pl. mandragorából, ami szintén bizonyos bódultságot és érzéketlenséget eredményezett. A római sebészek sokféle műtétet végeztek. Ismerjük az Antyllos-féle rendkívül pontos módszert az aneurysma megoperálására. Ha ezt az eléggé ritka műtétet olyan pontosan végezték el Galenos idejében, akkor fel szabad tennünk, hogy még jobban végezték el a többi mindennapos műtéteket. Szóval, az orvostudomány teljesítő képessége végeredményben akkorának tűnik fel nekem Galenos idejében, mint amekkora a XVIII. században volt. A középkorban hanyatlik az orvostudománya teljesítő képessége, mely a VI., VII . és Vili. században bizony leesik a 10 alá, ezután az arab orvostudomány, a salernoi iskola, az akkor létesített orvostudományi karok, a fertőző betegségek ellen meginduló céltudatos küzdelem, a vesztegzárak, leprosoriumok stb. következtében fokozatosan emelkedik. Az orvostudomány mai állását (mindig megközelítő becslés alapján) 60:10Ü-al jelölve, úgy képzelem, hogy a hátralevő 40 pont a még le nem küzdött fertőző betegségekre, különösen a mocsárlázra, a syphilisre, gü- mőkórra, a rossz indulatú daganatokra és az orvosi szakmáknak, különösen az elmebetegek gyógyításának további fejlődésére esik. A sebészet egyes szerzők, így Faure1 véleménye szerint, már elérte fejlődésének maximumát és további tökéletesbítések már nem fogják különösen emelni teljesítő képességét. Görbénk, noha természetesen egyik szakaszában sem tart igényt pontosságra, egész lefolyásában mégis olyan képet mutat, amelyet másként nem lehet kifejezni. Ha pedig valaki azt vélné, hogy az orvostudomány keveset fejlődött a történelem folyamán (hogy az mind már megvolt), az valahol a 40—50 magasságban rajzolná az egész görbét. Ha viszont valaki azt gondolná, hogy a hajdani orvostudománynak nem volt semmi teljesítő képessége, a mai pedig már eljutott fejlődésének csúcspontjára, az a görbéjét kezdetben alacsonyan rajzolná, a XIX. századtól kezdve pedig 1 De Fourmestraux: Ilistoire de la Chirurgie frangaise, 1934, 3. lap.
