Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
F. Befejezés
605 is igen messze vagyunk még az ember szerkezetének »csillagászati« ismeretétől, amiről Du Bois-Reymond szól, de az út egy részét mindenesetre már megtettük. Kevesebbet haladt előre a betegségek pathogenesiséről szóló tan, de a kórbonctan óriási fejlődése, különösen pedig a bakteriológia új tudományának létrejötte a XIX. században, itt is lehetővé tette sok, addig teljesen érthetetlen és megfoghatatlan dolognak alapos megismerését. Hogy egy pillantással áttekinthessük a gyakorlati orvoslás haladását, meg kell alkotnunk az orvosi tudomány teljesítő képességének fogalmát. Az orvostudomány teljesítő képességének nevezzük mindazt, amit az orvosi tudomány az orvosi gyakorlat terén végezni képes. Ha elképzeljük magunknak az orvostudomány teljesítő képességének egyáltalán elérhető maximumát, és ha ezt a legnagyobb teljesítő képességet 100-as számmal jelöljük, akkor most megkísérelhetjük kisebb számokkal megjelölni a gyógyászat teljesítő képességét a történelem különböző időszakaiban. Ilyen módon megközelítőleg megkapnék az orvos- tudomány teljesítő képességének görbéjét az ókortól a mai napig (331. ábra.). A görbének gyors emelkedése az utolsó évtizedek folyamán egészen addig a számig, melyet (megközelítőleg) 60-nal jelöltem, megfelel a bakteriológia, a járványtan és a sebészet óriási haladásának, továbbá az orvosi szakmák kifejlődésének. Gondoljunk vissza arra, hogy a XVII. században Sydenham kiszámította Londonban, hogy minden 6 beteg közül, akik az akkori gyakorlatban tanácsért fordultak az orvoshoz, átlag 4 volt »lázban«, vagyis mai értelemben véve, fertőző betegségben szenvedő beteg. Jelenlegi viszonyaink nagyon eltértek az akkoriaktól. Még a XVIII. század végén magában Németországban évenkint 70.000 ember halt meg himlőben. Manapság a himlő, a pestishez és a cholerához hasonlóan, többé nem fenyegeti a rendezett közigazgatású országokat. Tanulságosak a katonai orvostan számadatai, amilyeneket Mecsni- kov közöl.1 A krimi háború idejében a francia hadseregben 10 elesett katonára 85 olyan jutott, aki a sebesülések és betegségek következtében halt meg: a sebesülésekből nagyon gyakran fertőző járulékos sebbántal- mak fejlődtek ki, így orbánc, vérmérgezés, kórházi üszők, a betegségek között pedig szintén majdnem csupa fertőző betegséget kellene említeni. Szörnyű pusztítást vitt véghez a cholera. Az 55.000 emberből álló hadseregben az 1854. év júliusában 8.200 katona halt meg cholerában. Ez a betegség megbénított minden hadműveletet: amikor a franciák támadni készültek és már kiadták a parancsot a rohamhoz, 500 ember hirtelen megbetegedett; 8 óra múlva 150 már nem élt, a többi pedig szinte haldokolt. Más fertőző betegségek hasonló módon tizedelték meg a hadsereget. Ezzel szemben a japán háború idejében az orosz hadseregben 10 elesett katonára csak 4 olyan jutott, aki a sebesülések és betegségek következtében halt meg. Ilyen módon pusztán a fertőző betegségek aetiolo- giájának megismerésével körülbelül 1 2 millió katonát sikerült életben tartani, a fertőző betegségek pedig többé már nem bénították meg a hadmű- I veletet. Szóval, az orvosi tudomány az utolsó évtizedek folyamán megfékezte jelentékeny részét azoknak a betegségeknek, amelyek mindig megtizedelték a hadseregeket és amelyek általában ősidők óta sanyargatták az emberiséget. Úgyhogy a biztosító társaságok kimutatása szerint a föld kerekségén ezalatt az idő alatt az emberi élet átlagos időtartama 40 évről 60 és még több évre emelkedett. A görbe esése az 1850. év körül a nagy kórházak túlteltségével és 1 Metchnikoff: Trois fondateurs, a 8. és a köveik., a 123. és a köveik, lapok,
