Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
C. A görög és római orvostudomány
50 Dareiost: vigyázatlanul leszállván vadászat közben lováról, a perzsa uralkodónak kificamodott vagy eltört a lába az ugróízület táján. Az előhívott egyiptomi orvosok nagy fájdalmat okoztak neki, mert erőszakosan akarták helyreigazítani a csontokat. Dareios hét napja és hét éjjel nem aludt. A nyolcadik napon az udvari személyek közül valaki felhívta a király figyelmét arra, hogy a fogságban ül a görög Demokedes, aki igen ügyes az orvosi művészetben. Bilincsekbe verve, rongyosan a király elé vezették Demokedest, aki először letagadta tudományát, mert félt, hogy a perzsák sohasem fogják szabadon bocsátani, ha tudomást szereznek ügyességéről. Midőn azonban ütlegekkel fenyegették meg, akarva nem akarva, hozzálátott a király lábának gyógyításához. Fájdalomcsillapító borogatások után Dareios el tudott aludni és lába rövid idő alatt teljesen meggyógyult. Demokedes kincsekkel elhalmozva ezután ott maradt a perzsa udvarban. Egy idő múlva Dareios felesége, Atossa fordult hozzá tanácsért, mert észrevette, hogy valamilyen makacs fekély képződik a mellén. Demokedes kijelentette, hogy meggyógyítja a sebet, de előbb a királynénak meg kellett ígérnie, hogy teljesíteni fogja DemokedesneU minden olyan kívánságát, amely nem sérti becsületét. A seb meggyógyítása után Demokedes azt kérte a királynétól, hogy segítse elő visszatérését hazájába. A királyné teljesítette ígéretét és rábeszélte Dareiost, hogy Demokedest valami megbízatással Görögországba küldje. Demokedes tényleg Görögországba utazott, Perzsiába azonban többé nem tért vissza és szülővárosában, Kroton- ban még hosszú ideig folytatott orvosi gyakorlatot. A VI. században K. e. Görögországban olyan szellemi mozgalom kezdődik, amely néhány évszázad alatt bölcsészeti kérdések megoldása terén az emberi elmétől soha még felül nem múlt magaslatra emelkedett. A legrégibb ion gondolkodókat az a kérdés foglalkoztatta, hogy a inin- uenség miből van összetéve. Úgy vélekedtek, hogy a világon valami ő s- alkat résznek kell lennie, amely örök, változatlan, megsemmisíthetetlen, kimeríthetetlen és, mint a későbbi bölcsek hozzátették — isteni. Az első görög bölcsek műveinek töredékeiből megtudjuk, hogy egyesek a vizet, mások a levegőt tartották ősalkatrésznek, ismét mások egy olyan tényezőt, amelyet közelebbről nem tudtak meghatározni. Pythagoras (VI. sz. K. e.),a krotoni iskola megalapítója, úgy vélekedett, hogy igazán örök, változatlan és megsemmisíthetetlen — épúgy, mint a geometriában — kizárólag csak az a mathematikai viszony, amely a dolgok között fennáll, hogy tehát végeredményben a szám az ősalkatrész. A bölcsészeti gondolkozásnak ezek az első csírái később azoknak a nagy bölcsészeti rendszereknek 36. ábra. Érvágás vagy kötözés képe egy K. e. V. századbeli görög díszedényen. (Páris, Louvre, Département grec.)
