Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
E. Az újkori orvostudomány
586 vábbi kutatások és megfigyelések nem erősítették meg kétségtelenül Pet- tenkofer elméletét, ele ez a kísérlet, amelyet harctéri katonához illő bátorsággal végzett el, méltó ahhoz, hogy a történelem hálásan emlékezzék meg róla. Az egészségtan fejlődésével párhuzamosan halad a XIX. században: a statistika fejlődése, amely számadatok alapján szemlélteti az egészségügy jó és rossz eredményeit vagy az egészségügy hiányát; továbbá a testi nevelés fejlődése, ami fontos megelőző tényező, aztán a klimatológia és a fürdőtan fejlődése, amelyek rámutatnak a különböző természeti tényezők messze kiható prophylaktikus és gyógyító jelentőségére. Az egészségtan fontos fejezeteivé válnak: az iskolaegészségügy és a gyári egészségügy. Már fentebb említettük az egészségtan néhány képviselőjét; ezek Koch, Löffler, Calmette, Canlacuzino, Baceelli, Kucera. Sok szolgálatot tett Franciaországban Jolly Pál (1790 1879), a kiváló író és hygienikus, ■ ábra. Műszertok sebészeti műszerekkel a pestises betegek kezelésére. (Marseille 1720. A műszerek átlag 65 cm hosszúak, hogy velük nagy távolságból lehessen megnyitni a pestises tályogokat. Ciba Zeitschrift.) 328 ábra. Levél fertőtlenítő-készülék. Jobb oldalt a levél átlyukgalésához való eszköz. (Ciba Zeitschrift.) aki loglalkozott a víz egészségtanával, statistikával, küzdött az alkoholis- mus, dohány, ürmöspálinka és hasonlók ellen. Németországban Rnbner Miksa (1854—1932), az egészségtan tanára Margburgban, később az egészségtané és az élettané Berlinben; az egészségtan szempontjából tanulmányozta az élelmiszereket és a ruházatot, foglalkozott calorimetriával, klimatológiával és lakásegészségüggyel. Fodor József (1843—1901), európai hírű jeles magyar hygienikus, ő volt az egészségtan első tanára Budapesten. Az egészségtan XIX. és XX. századbeli fejlődésének, valamint a műiden országban keletkező egészségügyi berendezéseknek a leírása, továbbá a még sok érdemes hygienikus felemlítése külön monographiát kívánna. A lengyel hygienikusok közül fentebb már említettük Bqdzvnskit és Kucerat, a közegészségtan két ilyvói tanárát. Varsóban sok szolgálatot tett Polak József (1857—1928), a kiváló hygienikus, akit Lengyelország határain túl is ismernek. Az újjászületett varsói egyetem első egészségtantanóra Dzierzgowski Simon (1866 1928) volt, Bernben Nencki Mareelnek a tanítványa, később Szentpétervárott a Kísérleti Orvostani Intézetben a segéde, majd ugyanott a Közegészségtani Intézet vezetője, végül (a háború után) tanár Varsóban, európai hírű, kiváló vegyész, serologus, hygienikus. Karaffa-Korbut Kázmér (1878 1935), orosz iskolák növendéke,
