Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
E. Az újkori orvostudomány
581 Ezután a veneriologia kifejlődéséhez leginkább hozzájárult: Fournier Alfréd (1832 1914), a kiváló francia bőrgyógyász és veneriologus, párizsi tanár. Bärensprung Vilmos Frigyes (1822—1864), a bőrgyógyászat és syphilidologia tanára Berlinben, kiváló szakorvos, törekvő, de nyugtalan egyén, aki nem ismerte el Virchow érdemeit; terjedő hűdéses elmezavarban halt meg. Az erdélyi szász származású Sigmund Lajos Károly (1810 1883), kiváló syphilidologus és a syphilidologia tanára Bécs- ben és mások. (1) 320. ábra. Hebra Ferdinánd (1816—1880) bécsi der- matologus tanár; több bőrbetegség első leírója. (Budapest. Bőr- és Nemibetegségek Klinikája.) 321. ábra. Jeanselme Eduárd (1858—1935). Jeles francia dermatologus és orvostörténész. A bőrbetegségeket ősidők óta ismerték, különösen azért, mert ezek a betegségek, nevezetesen a rühcsség rendkívül elterjedtek voltak. E betegségek gyógyításával épúgy, mint a nemi betegségekével is a sebészek foglalkoztak, mint a »külső betegségek« szakemberei. Az újkori dermato- logiát Hebra teremtette meg, aki elsőnek helyezte azt kórbonctani alapra. A cseh származású Hebra Ferdinánd (1816 1880), Rokitansky és Skoda tanítványa, az 1849. évben a bőrgyógyászat első tanára lett Béesben. Mikor Skoda észrevette, hogy Hebra különösen a bőrbetegségek iránt érdeklődik, ezeket az ő kizárólagos gondjára bízta a maga nagy osztályán, amelyen sok egyéb betegség is fordult elő. Hebra nagyszerűen oldotta észlelt egy nagyon tisztességes özvegy embert, aki önmegtartóztatás folytán a syphilisre jellemző tünetekben szenvedett, melyekből többszöri közösüléssel kigyógyult: »Observavi id ipsum in honestissimo quodam viduo qui alioquin a natura ad Venerem pronus, abstinentia sibi vim inferens, potissima symptomata quae alioquin vulgo morbo Gallico adseribuntur, patiebatur, postea autem repetito connubio curatus est.« Si napi us az említett művében más betegségekről is ir (De plica Polonica; De febre Hungarica; Czemer; Porcellus Cassoviensis; Struma stb.) (Astruc Johannes: De morbis venereis libri novem, Lutetiae Parisiorum, 1740. Tomus II. 1009—1011. lapon; W. 1- 163—169; Gqsiorowski, Zbiór wiadomosci do historyi sztuki lekarskiej w Polsce, Pozna/i, 1853; Proksch, Die Geschichte der venerischen Krankheiten, Bonn, 1895. II. rész 316—317. lapon; N. 65—66; Giedroyc, Zródfa biograficzno-bibliograíiezne stb. Warszawa, 1911. a 721. lapon). (1) Sigmund Lajos Szászsebesen született, orvosi oklevelét a pesti egyetemen (1837-ben) szerezte meg.
