Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
E. Az újkori orvostudomány
569 egészen úgy, mint a középkorban, vagyis nedves odúban, saját piszkában, olykor láncra verve.1 1 (1) Pinel, a nagy írancia orvos volt az első, aki le merte venni a láncokat az elmebetegekről. 1 \ . ö. lentebb a 227. lappal. Lbryk Borbála nevű elmebeteg nő Krakó- ban ilyen módon töltött el 21 évet a karmelita-kolostor büdös pincelyukában, míg végre az 1869. évben a törvényszéki bizottság kiszabadította őt onnan és elhelyezte a kórházban. V. ö. Blumenstok: Sprawozdanie sgdowo-lekarskie o Bar- barze Lbryk (Törvényszéki orvosi jelentés Lbryk Borbáláról). Przegl. Lek. 1870. Géza (1857 1926) 1896-ban a védőhimlőojtás elméletéből és gyakorlatából magántanári képesítést nyert a budapesti orvostudományi karon; 1907-ben a Szent István-kórház gyermekosztályának főorvosa, majd e kórház igazgatója lett; 1900- ban megalapította a Józsefvárosi Orvostársaságot. Különös bizalmát bírta mint orvos a magyar lőhercegeknek és a kormányzónak. Nagyobb munkája: A védőhimlőojtás kézikönyve, 1895. Fürdőtannal is foglalkozott. Szontágh Bódog (1859 -1929), aki 1889. óta a Szent János-kórház gyermekgyógyászati rendelését vezette, ugyanott 1891-ben főor vos lett, 1894-ben magántanári képesítést, 1910-ben rendkívüli tanári címet nyert a budapesti Orvostudományi Karon; 1921 óta haláláig a gyermekorvostan r. tanára volt Debrecenben. Számos szakmunkáján kívül igen becses munkájának címe: Über Disposition, 1918; ebben rámutat arra a nagy szakadékra, mely a bakteriológia tanítása és a betegágy melletti tapasztalat között fennáll; e műve mai napig sem veszített értékéből és nagyon becsesnek tartják külföldön is. Heim Pál (1875—1929), aki 1901-ben a budapesti Irgalmasrendi-kórház gyermekgyógyászati osztályának vezetője lett; 1907-ben a gyermekorvostanból magántanárrá képesítik a budapesti Orvostudományi Karon, 1918-ban a pozsonyi egyetemen illetőleg 1924 óta a pécsi egyetemen volt a gyermekorvostan nyilv. r. tanára; 1929-ben meghívták a budapesti gyermekgyógyászati tanszékre, azonban új állását elfoglalván csakhamar váratlanul megbetegedett és meghalt; Heim nek nagy érdemei vannak a gyermekvédelem terén; irodalmi dolgozataiban főleg a csecsemő- gyógyászattal foglalkozott; több német orvosi folyóiratnak volt a munkatársa. Ifj. Bókay János (1858—1937) id. Bókay János fia, a gvermek-orvostan rendes tanára volt a budapesti orvostudományi karon; ő alkalmazta Magyarországon először az O’Dwyer féle intubatiot; lelkes művelője a gyermekorvostan tudományának; az orvostörténelmet is művelte; kiváló zeneértő is volt; sok jeles magyar gyermek- orvos tőle tanult; 1885 óta a Stefánia gyermekkórház igazgatója volt; legjelentősebbek a gyermekkori fertőző betegségekkel foglalkozó munkái; 700 oldalas magyar tankönyve négy kiadást ért meg s ma is nélkülözhetetlen segélyforrása minden magyar gyermekgyógyásznak (Hainiss E.). (1) A veszprémi püspökség római oklevéltárában (I. 333. lap) olvasható, hogy 1276-ban egy elmebeteg leányt megláncolva hajóra tesznek (tenebamus eam in ferrea et aliis ligaturis et ducta fuit sic ligata in quadam navi . . .) és Boldog Margit koporsójához viszik, ahol meggyógyul (M. HL 39. lap, 97. pont). \ Mikor Szenczi Molnár Albert I leidelbergben lázas betegségbe esett és félre beszélt, a kórházba vitték, ott megkötözték és így tartották hét napig (M. III- 279. lap, 1039. ponti. Magyarorsszágon már a XVIII. század végén (1783., 1791.) és a XIX. század elején (1807) akartak tébolydát felállítani (L. III. 1- k., 58. lap, 832. p., 665. lap, 1309. pont, III. 2. k., 240. lap, 1653. pont). Ez azonban akkor nem valósult meg. Az első magyar »őrjintézet« Pesten 1841-ben létesült, a mai 'angyalföldi állami elmegyógyintézet helyén. Azután Schwartzer Ferenc 1850-ben Vácott, 1852-ben pedig Budán létesített magán jellegű elmegyógyintézetet; az első állami elmegyógyintézet 1863-ban épült Nagyszebenben, ezt követte 1868-ban a budapesti lipótmezei és 1883-ban a jelenlegi angyalföldi elmegyógyintézet. Hazánkfia Hódosi Skollanics Ferenc József (1720- 1785) már 1773-ban közölte, hogy »scabies« beojtásával teljesen meggyógyított egy katonát, aki aztán megint szolgálatképes volt. (Weszprémi azt írja, hogy Skollanicsnak erre vonatkozó közleménye a Wienische Anzeigen (Ephemerides Litterariae Vindobonienses) nevű lap 1773. évi II. részében a 16. lapon jelent meg és címe a következővolt: Tentamen insitionis scabiei in milite maniaco . . . institutum tarn felici eventu, ut miles iste sanae mentis compos redditus, ad stationem suam militarem, quam morbi ferocia adactus reliquerat, salvus revertit.) Skollanics tehát a Wagner-Jauregg-féle ojtásos kezelés előfutára. Skollanics a sopron-vármegyei Oszlop községben született, 1768 óta Pozsonyvármegye tisztiorvosa volt. (W. IV- 258—262. lap.)
