Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
E. Az újkori orvostudomány
451 könyvei között, már kilenc éves korában görög és héber szótárt írt és több mint kétezer életrajzot gyűjtött össze. Szerette azonban a költészetet és a természetet is. 15 éves korában beiratkozott a tübingai egyetem orvostudományi karára, ahonnan később átköltözött a Boerhaave előadásairól híres Leidenbe. Elnyervén az 1727. évben (19 éves korában) az orvosdoctori rangfokozatot, Londonba és Párizsba ment tovább tanulni, egy évvel később pedig már megint Svájcban volt és szülővárosában, Bernben megpróbálkozott az orvosi gyakorlattal, de sikertelenül. A városi könyvtárban kapván állást és osztályt, rendezte a régipénz-gyűjteményt, ezenfelül pedig berendeztek számára egy kis anatómiai intézetet. Haller azonban ekkor főleg költészettel és növénytannal foglalkozott, nagy gyönyörűségét lelvén Svájcnak csodaszép és gazdag növényvilágában. Csakhamar ki is adta Versuch Schweizerischer Gedichte és Die Alpen című költői alkotásait, amelyek előkelő helyet szereztek neki a XVIII. század német irodalmában. Egyidejűleg azonban tudományos munkásságát is folytatta és növénytani munkákat adott ki, úgyhogy tanári állást ajánlottak fel neki az 1737. évben alapított göt- tingai egyetemen. Ekkor 29 éves volt. H aller igen kiterjedt tanári és tudományos működést fejtett ki Göttingá- ban. Előadta a növénytant, anatómiát, sebészetet, továbbá füvészkerteí és anatómiai tantermet létesített. Érdekes előadásai és adminisztratív ügyekben való járatossága következtében rövidesen a legnagyobb tekintélyre és befolyásra tett szert minden egyetemi ügyben. Megvetette az alapját a göt- tingai tudományos társulatnak és a Göttinger gelehrte Anzeigen című folyóiratnak. Olyan nagy műveltségű férfi hírében állott, hogy Göttingában alig merték meglátogatni a tanárok, a nélkül, hogy előzetesen ne készültek rolna a beszélgetésre. Jóllehet nagy szeretettel és tisztelettel vették körül Gröttingában, Haller rosszul érezte magát a hannoveri tájékon, távol a szeretett Alpoktól. (1) Tényleg, az 1753. évben (45 éves korában) titok- 1 (1) A régebbi magyar orvosok közül Praetorius Dávid és Fröhlich Dávid előzte meg Haliért a hegyek természeti szépségeinek szeretetében. Praetorius Dávid (1577—1645) Késmárkon született, 1608—1639 a késmárki gimnázium igazgatója volt; néhány természettudományi értekezést írt; utóda, Fröhlich azt írta róla, hogy »vir eruditissimus, medicus, scholae patriae suae rector et curator, illetőleg, hogy venerabilis senex, polyhistor consummatissimus, scholae patriae rector dignissimus et praeceptor optimus«. Fáradtságot nem kímélve kutatta a természet titkait; természetszeretete kitűnik abból is, hogy midőn pestisben megbetegedvén közeledni érezte halálát és már járni sem tudott, kivitette magát a házából és a Kárpátok felé fordult, melyeket abban az évben bejárt, búcsút vett tőlük és köszönetét mondott a gyógyfüveknek is (W. III. 304—308). A lei- biczi templomban temették el. — Fröhlich Dávid (1595—1648) Késmárkon született, 12 évig volt külföldi tanulmányúton, főleg az Odera melletti Frankfurtban tanult; Praetorius után átvette a késmárki gimnázium igazgatását; orvos és mathematikus 29* 234. ábra. Haller Albrecht (1708—1777) a történelem egyik legnagyobb orvosa. (Crusius se. Budapest, Szépművészeti Múzeum.)
