Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
E. Az újkori orvostudomány
437 A párizsi orvostudományi kartól ajánlott gyógyítás majdnem kizárólag humoralis, mégpedig a legegyszerűbb humoralis eljárásokból állott, amilyen a hashajtás, a beöntés vagy az érvágás. Sőt bizonyos körökben •még (félig komolyan, félig tréfásan) hangoztatott elv is volt, hogy a gyógyításhoz általában elégséges három s : saignée (érvágás), séné (senna és seringue (íecskendő). Új gyógyszereket, különösen vegyi szereket, amelyekről nem írt sem Galenos, sem Aristoteles, a párizsi orvostudományi kar nem ismert el. Humoralis eljárásokat prophylaktikusan is alkalmaztak. Ennek a feltogásnak a szellemében XIII. Lajos egyetlenegy év folva- mán 212 beöntést kapott, 47-szer vágtak eret rajta és 215-ször kapott per os orvosságot, leginkább hashajtót. XIV. Lajos is, és az ő példája nyomán az egész udvar, igen szívesen fogadta a beöntést. Az érzelgős 223. ábra. A tarantula nevű pók csípését gyógyító ének (= antidotum tarantulae. Hatenreffer Sámuel : Nosodochium. Ulm, 1660. című műből. Rudapest. Egyetemi Bőrkórtani Klinika), Ez tanúskodik a XVII- századbeli orvos-természettudományi nézetek paradox voltáról. nők pedig a legszívesebben »gőzölgésekben« (vapeurs) szenvedtek; ezek olyasfélék, mint a pára, a pneuma, illetőleg az életszellemek, és ha túlságosan nagy mennyiségben képződnek, állítólag a fej, a szív stb. felé tódulnak. Ámbár XIV. Lajos, mint tudjuk, az 1672. évben megtiltotta, hogy * I. * I. (megh. 1749) is, aki végül Csengeren lelkész lett; Diószegi Debreeenben született, Belgiumban tanult, 1727-ben Utrechtben lett orvosdoktor, a következő évben Mármarosra hívták gymnasiumi igazgatónak; az orvosi pályára készülő tanítványainak írta azt a művét, melynek címe: Succincta morbos curandi methodus... suis auditoribus in domesticis scholis dictata. Itt kell felemlíteni Árkosi Tegző (Gelei) Benedeket (megh. 1607), aki Árkoson (Háromszék vm., sepsi járás) született, Páduában tanult orvostani, aztán Kolozsvárra az unitárius gymnasium tanárának hívták meg, ahol tanítványait megismertette az orvostudomány elemeivel is; Kolozsvárott lelkész is volt. Görgei Pál (megh. 1670) Kapos pevü faluban lelkész, Eperjesen orvos volt; ő is foglalkozott orvosi magánoktatással; nála tanult pl. tatai Kováts György (szül. 1645), aki aztán 1670-ben Leidenben szerezte meg az orvosi oklevelet (W. I. 59., 80; M. több helyütt). Köleséri Sámuel (1663—1732), aki Nagyszebenben folytatott orvosi gyakorlatot, szintén foglalkozott orvosképzéssel; gróf Bethlen Sámuel leánya, Bethlen Kata (1700—1759) is tőle tanult orvostant. Különben mint Magyary-Kossa mondja, majdnem minden XVII. századbeli előkelőbb magyar orvosnak voltak magántanítványai. A legnevezetesebb ilyen orvosok közé tartozott