Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
E. Az újkori orvostudomány
427 íme néhány thema (quaestiones), amelyet a párizsi orvostudományi kar tanít\ ányai és tagjai nyilvánosan vitattak meg a XVII. században:* »Vájjon természetes volt-e Tóbiásnak halepével való gyógyítása?« (An utrum Tobiae ex piscis feile curatio naturalis?) — »Melyik testrészből eredt a víz, amely Krisztus oldalából ömlött ki, mikor éles lándzsaheggyel átszúrták a halottnak oldalát?« (Ex qua parte manaverit aqua, quae profluxit e mortui Christi latere perforato lanceae acutae mucrone?) — »Vájjon a 215 ábra. XVI. századbeli „sérvolló * ; XVI—XVII. századbeli trepanok. (Lipcse, Egyetemi Orvostörténelmi Intézet.) 1 Legué: Médeeins au XVII. siéeie, 1896, 24. lap. .járó (»Kriesei«) járvány volt Magyarországon. 1675-ben influenza-, 1676-ban pestis-, 1677-ben himlő- és vérhas-' 1678-ban pedig kiütéses typhus járvány volt hazánkban. 1678—1680. már megint pestisjárvány pusztított Magyarországon, amely főleg 1679-ben terjedt el: ekkor Iglón három hónap alatt 800 ember halt meg pestisben; 1679-ben és 1680-ban a pestis Pozsonyban tizenegyezer, Eperjesen 3.000 áldozatot követelt; Pozsonyban áprilisban kezdődött, de még szeptemberben is naponta 60—70 emberéletet oltott ki; 1681-ben sem szűnt még meg Pozsonyban. 1683-ban kiütéses typhus volt Besztercebányán és Pozsonyban (L. I- 333. lap, 449. pont) pestis Déván; Pozsonyban 1684-ben sem szűnt meg a pestis. 1685-ben vérhas tizedelte a Budát ostromló sereget. 1688-ban a pestis ugyan megkímélte Pozsonyt, azonban orbáne lépett fel helyette járványosán. 1690-ben is volt pestis úgy Magyarországon, mint Horvátországban; egy év múlva az influenza vált járványszerűvé, de a pestis is felütötte megint a fejét Budán, 1692-ben pedig Budán és Pesten, valamint a környéken is; ugyanekkor még pestis és kiütéses typhus pusztított Szavojai Jenő herceg hadseregében is; 1696-ban Nagyszebenben súlyos himlőjárvány volt, 1698-ban pestis Erdélyben, 1699-ben himlő, kanyaró és foltos hagymáz Sopronban (M. III- több helyütt). Mindez azonban még nem minden, hanem csak hézagos képe a XVII. századbeli járványoknak. Az állandó harcok örökös járványokat idéztek elő. Az előző századokban és a későbbi századokban sem volt sokkal jobb a helyzet, melyet az is súlyosbított, hogy évszázadokon át orvoshiány volt az országban; a török hódoltság utáni időben némely vármegyében egyetlen orvos sem volt. így aztán felburjánzott a kuruzslás és babona, ami szintén rengeteg sok emberáldozatot követelt.
