Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
B. A legrégibb művelődés korszaka
31 Az emberi testben hét fŐalaktarész van: nyirok (ehylus), vér, hús, zsír, csont, velő és ondó. Ha ezek az alkatrészek rendben vannak és egyikből sincsen sem túlságosan kevés, sem túlságosan sok, akkor az ember egészséges, ellenkező esetben pedig beteg. A gyógyítás tekintetében a hygienenek és diaetának ugyanolyan jelentősége van, mint a gyógyszereknek. A vallás és egészség szempontjából a legnagyobb gonddal ügyelnek a tisztaságra, a rendszeres tisztálkodásra és a belső tisztálkodásra. Betegség esetében legfontosabb a diaeta és az életmód szabályozása és csak aztán következik egy egész sereg gyógymód. Minden betegség ellen kell gyógyszernek lennie. Susruta 760 növényi gyógyszert ismer. Mindezek a gyógyszerek ázsiaiak, nincs köztük egyetlen egy európai eredetű sem, ami legjobban bizonyítja, hogy az indusok orvoslása nemzeti jellegű, a görög befolyástól pedig független. Susruia gyógyszerei között igen sok olyan fordul elő, amelyek már akkor is, később is keletről kerültek nyugatra; ilyen a fahéj, gyömbér, muskát- dió, a bors, a spica nardi (a valerianeae családjából), senega, sesammag, 24. ábra. Egy Charaka-kéziral egyik lapja. I század K. u. (Ciba Zeitschrift.) (semina Sesami), santalolaj, cardamomum, ricinusmagvak, a hasist szolgáltató indiai kender (Cannabis indica), az ópium, indigó, sáfrány, az aszandkóró mézgája (Asa foetida), ez az igen kellemetlen szagú szer, különböző mézgák, a cukornád nedve stb. Ásványi szereket is használtak. Az indusok ismerték a kénesőnek különböző vegyületeit, mint amilyen a mai kálóméi, a sublimat, a cinóber, sok betegségben vaskészítményeket adtak be a betegnek, ismerték az arsennek mérgező és gyógyító tulajdonságait, használták az antimont (hánytatásra), ismerték az ólom és a réz vegyületeit. A legbecsesebb, de egyszersmind a leghatásosabb is az arany volt, amely állítólag akkor használt, amikor már semmi egyéb sem segített. Aranyból állították elő az élet meghosszabbítására való elixírt, ezenkívül drágaköveket is adagoltak. A gyógyszerek készítéséről szóló előírásokba és hatékonyságukra vonatkozó ismertetésekbe bőven kevertek theurgiás, bűvös, szellemekről, varázslatról és titkos kapcsolatokról szóló tanokat. Az állati eredetű szerek közül az indusok felhasználták az orvoslásban a vért, az epét, a (különböző állatoktól származó) tejet, a vajat, a tejsavót, a zsírt, a csontvelőt, a húst, a bőrt, az ondót, az (elefánt-) fogat, a szarut, a patát, a szőrt, az (ökör-) epekövet, a vizeletet (leggyakrabban a tehénét), a ganéjt (tehénganéjt gyulladásnál, az elefánt- ganéjt poklosságnál) és egyebeket.
