Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
D. A középkori orvostudomány
246 Ettől kezdve Johanna nővér ingének thaumaturgiás hatása volt. Terhes nők azt követelték, hogy tegyék hasukra a csodálatos inget, utána a szülés rendszerint szerencsésen folyt le. Ezért sok terhes nő utazott Loudunbe, hogy ott hozza világra gyermekét, az ing pedig annyira elhíresedett, hogy még XIII. Lajos felesége, Ausztriai Anna, Franciaország királynéja is megkívánta, mikor szülés előtt állott. Fia, a későbbi XIV. Lajos, ilyen módon jött a világra az 1638. év szeptember 6. napján. Johanna nővér azonban nemsokára más valamivel híresült el, aminek még nagyobb jelentősége lett a kolostor híre és az iránta megnyilvánuló általános érdeklődés szempontjából. Ördöngössége az 1632. évtől az 1638. évig tartott, és különböző változatokon ment át. A hallucinatiok és rohamok folyton megismétlődtek. Igen gyakran látta az ördögöt: egyszer tüzet okádó, nagy sárkány alakjában jelent meg neki, Johannára vetette magát, ütötte-verte, a földön ráncigálta és szidalmakkal halmozta el; máskor pap alakjában kereste fel és le akarta őt téríteni az erény útjáról. Mikor Johanna észrevette, hogy az ördöggel van dolga, imával elkergette magától, ezért meg az ördög szörnyen elverte őt. Az ördög okozta, hogy Johanna ezernyi különös, fajtalan mozdulatot végzett, hogy bordalokat énekelt, illetlen vagy káromló szavakat mondott, sőt egyszer még a pap arcába is köpte a neki kiszolgáltatott Oltári Szentséget. A legrosszabb Izsákáron volt, aki »Johanna nővér érzékeit és képzelőereiét nagy gyalázatokhoz kötötte.« Hogy ettől megszabaduljon, Johanna nővér naponta többször is korbácsolta magát, annyira, hogy »egészen véres volt«, s »csontig érő sebei voltak.« »Az, amit itt mondok — mondja önmagáról Johanna nővér — legalább kétszázszor történt meg velem . . . Az a szörnyűség, amellyel az átkozott szellem bujaságában és érzéki vágyának tüzében kínzott engem, oly nagy volt, hogy hétszer-nyolcszor izzó tűzbe vetettem magamat és abban egy félóráig, sőt még tovább is feküdtem, hogy azt a tüzet kioltsam, úgyhogy fél testem egészen összeégett. Máskor nagy téli hideg idején az éj egy részét egészen mezítelenül töltöttem el a hóban vagy jeges vizű kádban.« A Johanna nővér életét tárgyaló forrásokban nem találunk részletesebb adatokat a tűzben és a hóban való tartózkodásáról. Kétségtelenül meg volt benne hysteriásokra jellemző s szavaiban megnyilvánuló hajlam a túlzásra és a dolgok kiszínezésére, másrészt azonban bizonyára bőrérzéketlensége volt és nem érezte sem a meleget, sem a hideget. Egyébként ismeretes, hogy a hysteriások »a tűzbe vagy vízbe esvén«, gyakran a pamlagra esnek és nem okoznak magukban kárt. Épen ezért, mikor azt gondolta, hogy tovább nem képes elviselni annyi sebet a testén, hirtelen »az Isten odahatott, hogy minden meggyógyult«. Johanna nővér egészségi állapota nagyon rossznak mutatkozott. Rosszul táplálkozott. Abból a célból, hogy »minden ízérzést kiöljön magából, ürömmel vagy epével öntött le mindent, amit meg kellett ennie«, hogy keserű legyen. »Egész éven át nem evett sem gyümölcsöt, sem salátát, sem tejtermékeket«, mert épen ezeket a dolgokat szerette legjobban. Ezért vérszegénységi állapota egyre fokozódott és őt a fentebb említett hysteriás pseudoagoniába juttatta, amely hirtelen gyógyulással végződött. A több éven át végzett exorcismusok végzetes visszahatást gyakoroltak Johanna nővér egészségére. Az egymás után érkező karmelita-, kapucinus-, 1 erenc-rendi és jezsuita-atyák az ő folyton »jobbított« exorcismusaikkal, csak öregbítették Johanna nővér hysteriás rohamainak gyakoriságát és súlyosságát. \ égre az ügy más irányba terelődött és az 1635. év november 5. napján elsőként Leviathant űzte ki Surin jezsuita atya, aki meggyógyulván, megint Loudunba jött. Ez így történt: Leviathan egy idő óta szokatlan módon jelent meg Johanna nővér előtt, »kérkedett, hogy az egyház szolgáján diadalmaskodik, hogy ezt helyének elhagyására kényszerítette, hogy már elérte kitűzött célját és hogy semmitől sem fél; ehhez még hozzáfűzött sok más szemtelen, gőgösen kimondott szót«. Johanna nővér nagyon szeretett volna egyszer már megszabadulni a gőgösségnek ettől az ördögétől. Surin atya »meghallván Leviathan szavait«, így adja elő Johanna nővér, Istenhez lordult azzal a kérelemmel, hogy alázza meg a gőgös szellemet, hogy kénysze- rítse az ördögöt arra, hogy az egyháznak elégtételt .adjon s megalázkodjék az Oltári Szentség előtt és hogy »az ördög, mint bűnös, kérjen bocsánatot átkozott csínyeiért«. Ezúttal az ördög kénytelen volt engedelmeskedni. »Teljesítvén azt, amit Surin atya megparancsolt, az ördög ennek lábaihoz borult, bocsánatot kért gonosz csínyeiért és Surin atya parancsára jellel tudomásul adta, hogy már eltávozott és hogy szabadon bocsátott engem« — így mondja el ezt az eseményt maga Johanna nővér. Ily módon keletkezett a jel — a vérvörös kereszt Johanna nőver homlokán.
