Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
D. A középkori orvostudomány
245 váladék kezdett szivárogni, hasa lassankint megnagyobbodott. Sőt még a hozzá hívott orvos is hagyta magát félrevezettetni és igazolta a terhességet. Most új kínok kezdték gyötörni Johanna nővért, nemcsak képzelt testiek, hanem lelkiek is. Mit mond erről a város és mi lesz a kolostorral? Nem várhatta meg nyugodtan, hogy gyalázata kiderüljön és elhatározta, hogy egyszerre végez vele. Eleinte magzatűző szert akart szerezni, de azután eszébe jutott, hogy ilyen módon megsemmisíti annak az auró lényecskének ártatlan lelkét, amelyet ölében hord és elállt az orvosságtól. Elhatározta tehát, hogy egyszerűen felnyitja késsel oldalát, kiveszi a magzatot és megkereszteli. Számolva azzal, hogy ez a dolog a halálávál fog végződni, meggyónt, de nem mondta el az egész igazságot a gyóntatónak. Azután térdre borult a kereszt előtt, kérve Istent, »hogy bocsássa meg neki az ő és gyermeke halálát, mert elhatározta, hogy megfojtja, mihelyt megkeresztelte.« Ezek után a vallásos előkészületek után levetkőzött, oldalt ollóval felvágta ingét és megragadta a kést, »hogy beszúrja két borda között, a gyomor mellett, azzal a szilárd elhatározással, hogy mindennek véget vet.« De ezt most már nem bírta elviselni a hysteriás lélek: a jelenet vérontás nélkül, nagy hysteriás rohammal végződött. Minthogy az orvosok terhességet állapítottak meg, megint eljöttek az exor- cisták és a szokásos szertartással felszólították az ördögöt, hogy »önmaga semmisítse meg művét, ami meg is történt olyan módon, hogy a betegnél néhányszor erős vérhányás lépett fel«, aztán véget ért az állítólagos terhesség. A kolostori, orvos ezen nagyon elcsodálkozott és zavarba jött. Ezalatt a kolostor nyomora és hanyatlása mégis szüntelenül foglalkoztatta az apátnő elméjét. Az ördöngösség tovább tartott. A kapucinusok és Ferenc- rendiek exorcismusai hatástalanok voltak és úgy látszott, hogy az ördöngösség sohasem fog megszűnni. Ekkor jezsuitákat hívtak, az lévén a hírük, hogy ők a legügyesebbek az ördögűzésben. Az 1634. év decemberében négy jezsuita jött Loudunbe s közülük Surin atyára bízták, hogy Johanna nővérből kiűzze az ördögöt. Hosszú ideig azonban semmiféle exorcismus nem segített, sőt a rohamok és hallucinatiok még gyakoriabbak lettek. Surin atya, aki maga is hysteriás volt, amint ez írásaiból kiderül, sem éjjel sem nappal nem hagyta nyugodni Johanna nővért és Izsákáronnak, a bujaság ördögének megalázása céljából megkorbácsoltatta Johannát. Végül is visszahívták. Helyébe egy másik, még buzgóbb jezsuita jött, Ressés atya. Mindezek a mesterkedések annyira visszahatottak Johanna nővér egészségére, hogy bajáról ő maga számolt be Ressés atyának, de ez mégsem szűntette be az exorcismusokat. Mikor így tovább kínozta a szerencsétlen főnöknőt, ezt heves oldalfájás és láz lepte meg. A hozzá hívott orv os mellhártyalobot állapított meg és két hét alatt 10 ízben vágott ecet rajta. A következmények végzetesek voltak: a vérszegénység és elgyengülés végsőkig ért; a rohamok és hallucinatiok újból jelentkeztek. Mindenki a beteg halálát várta és az utolsó kenettel is ellátták a haldoklót. »Bár végtelenül elgyengült, nagy ájtatossággal és megnyugvással fogadta ezt a szentséget; haldokolni kezdett, arcán a halál tünetei mutatkoztak, csuklóit egyszer, kétszer: a harmadik és utolsó csuklását várták. Egyszerre azonban a jelenlevők nagy meglepetésére, hirtelen minden megváltozott: a haldokló magától székre ült; azután ájtatosságba merülve így maradt, felfelé irányult tekintettel, mintha el volna ragadtatva, rendkívül szép arccal.« Mikor a visió elmúlt, Johanna nővér hirtelen felkiáltott, hogy egészséges. Az orvos, aki másnap reggel a kolostorba érkezett, nagy meglepetésére a lépcsőn találta Johannát, amint más apácák támogatták. Elmondta az orvosnak, hogy az éjjel Szent József jelent meg előtte, kezében felséges illatú balzsamot tartva. A balzsammal az őrangyal bekente fájó oldalát s erre egy pillanat alatt elmúlt a fájdalom. Ennek bizonyságául a csodálkozó orvosnak öt nyomot mutatott az ingén, amelyeket a csodás illatú szer csepjei hagytak hátra. Az orvos, megsértődvén a miatt, hogy belőle csúfot űznek, kijelentette, hogy a kolostorban többé nem fog gyógyítani. Itt meg kell jegyezni, hogy Johanna nővér mindig kitűnt ügyességével gyógyszerek, különösen kenőcsök és illatos olajok készítésében és elég sok időt szentelt ennek a foglalatosságnak. ( Csodálatos felgyógyulása után Johanna nővér tovább haladt a thaumaturgia útján. »A fejedelemasszony elhatározta, hogy ezt az inget meg kell őrizni. Tisztát adtak reá, a másikat pedig az apácák derékben levágták és eldobván az alsó darabját, megtartották a felsőt, az illatos balzsam nyomaival. Minthogy ki akarták mosni azt a felső darabot, de attól féltek, hogy a mosással eltávozik a csodálatos illat, beszegték tehát a balzsamnyomokat, fonállal körülkötötték az illatos részt és ezt a levegőben tartva az ing többi részét kimosták,«
