Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
B. A legrégibb művelődés korszaka
14 nekünk. Ékírásos 20.000 táblácskából álló maradványait Ninive romjai közül ásták ki és most Londonban őrzik. A babyloniaiak orvoslása a kezdetleges népekéhez hasonlóan tapasztalati és természetfeletti jellegű, sok astrologiai elemmel. Az élet, az egészség, a betegség, elsősorban természetfeletti erőktől, az istenektől, rossz szellemektől függ, de a csillagok állásától is. Magában az emberi testben a legnagyobb jelentőségű a vér. A vérnek ilyen nagy jelentőségéről való hit az ember teremtéséről szóló mondában nyert kifejezést: a monda szerint az egyik istennek, akinek fejét levágták, a földre hullott a vére és az isteni vér és a föld keveredéséből keletkezett az ember. Ilyen és hasonló mondákból kiérezni az éltető két szent folyóban, az Euphratesben és a Tigrisben való hitet: e két folyó kiáradásának köszönhető, hogy a víz és a föld keveredéséből gazdag növényzet keletkezett. A betegség a babyloniaiak szerint legtöbbször valami idegen, ami behatolt az emberbe: rossz szellem, daemon, amelyet megfelelő imákkal és ráolvasással ki lehet űzni. A babyloniai mythologiában előforduló sok isten közül a legnevezetesebb Marduk (a tengerből felkelő Nap), aki kiűzi a betegséget az emberből, egészséget ad neki és közvetítő az istenek és az ember között. A bűvös mondások szerkesztésében nem mutatkozik sok szellemesség: egészben véve egyhangúak és olyanok, mint minden más népnél. íme néhány példa (Neuburger nyomán): »leiemelem a magasba a fáklyát; meggyujtom a rossz szellemek, Lttuku, Sedu, Rabisu, Ekimmu, Lamartu, Labasu, Achchasu, Lilu, Lilitu képmását és minden rosszat elégetek, ami az embert megszállja; a füst emelkedjék az égbe, takarják el a szikrák a Napot;. Ea isten fia űzzön ki titeket rossz szellemek!« 8. ábra. Marduk (Berlin, Staatliche Museen, Vorderasiatische Abteilung.) 7. ábra. Pazuzu álarca. (Pazuzu a babyloniaiknál a „betegség daemona volt. London, British Museum.)
