Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
D. A középkori orvostudomány
236 hasonló helyén, akkor a vádlottnak határozott fájdalomérzése volt, nagyobb, mint a jobb oldalon, különösen a fentebb említett jelek közelében. Mindezt megfontolván, egyhangúlag úgy véljük, hogy az említett két jel rendkívüli, más természetű, mint a test felszínén található anyajegyek, szemölcsök, pustulák, kiütések, szeplők stb., bár az említett jelek nem felelnek meg kétségtelenül azoknak a feltételeknek sem, amelyeket olyanok írtak le, akik a boszorkányokon rendesen található jelekről értekeztek.« Miután a szakértők kinyilvánították a fenti véleményt, amely elismerve, hogy a jelek szokatlanok, de nem szükségszerűen természetfelettiek, kissé határozatlan volt, a vádlott nem vesztette el reményét, hogy talán mégsem fogják megégetni, szilárdan megmaradt előző vallomásainál, hogy ártatlan, még azután is, hogy kínvallatás alá vetették: kötelet kötöttek reá, a kötélen magasra felhúzták, aztán pedig hirtelen leeresztették (estrapade j.1 A genfi öt szakértőnek egyhangú, de határozatlan véleménye azonban nem elégítette ki a bíróságot; neki határozott véleményre volt szüksége. Ezért a nyoni hatóságokhoz fordult azzal a kérelemmel, hogy küldjék ki »az ottani értelmes és ilyen jelek felkutatásában tapasztalt szakértőket«. Nyonból most három szakértő érkezett, dr. med. Puerari és két sebészmester. Ezek azután határozott véleményt nyílvánítottak. A nyoni szakértők a vádlott testén különböző jeleket találtak. Ezek között igazolták a jobb mell alatt azt a jelet, amely az ő véleményük szerint sem »hasonló az ördögi jelekhez«,55 ellenben találtak két más »fontosabb« jelet, egyet a felső ajkon, egy másikat a jobb combon és ezekbe épúgy, mint az előbbi szakértők, tűket szúrtak bele, e közben valami keményre értek stb. Ugyanolyan módon érvelve az érzéstelenség és a kiszivárgó vér tárgyában, igazolják, hogy »ezeknek a jeleknek természete kétségtelenül hasonló ahhoz, amilyent a tapasztalat gyakran talált boszorkányság miatt megvádolt és elítélt személyeken és amilyent a szerzők leírnak.« Ilyen módon az új szakértők »ördögi stigmák« meglétét igazolták a vádlott testén. A szerencsétlen Micheliné most már minden reményét elvesztette. Az any- nyira megkínzott, most másodszor, harmadszor, negyedszer megint kínvallatás alá vetett nő bizonyára azért, hogy megrövidítse kínjait, esdekelve csak annyit kért, hogy előbb fojtsák meg kötéllel és csak azután égessék meg. Most már »mindent bevallott«: egyszer az erdőben megjelent előtte az ördög, árnyék alakjában, megérintette az ő ajkát, másszor kutya alakjában jelent meg neki és valamilyen port adott neki, melyet ő (Micheliné) abba a borba öntött, melyből Pernette-el ivott stb. Ilyen módon halt kínhalált az utolsó genfi »boszorkány« az 1652. év április 6-án. b) Fontaine Franciskának 1591. évi kortörténete és pere. A párizsi Bibliothéque Nationale-ban van egy eredeti francia kézirat az 1591. évből, melynek címe: »Eredeti jegyzőkönyv, amelyet a rossz szellemtől Louviers-ben megszállott hajadon felmentése céljából írtak és amely fontos bizonyítékokat tartalmaz arra vonatkozólag, hogy az ördögi megszállás való volt.« Ez az okmány közli az egész per lefolyását, sok helyütt több illetékes ember sajátkezű aláírásával ellátva. Aláírta a rendőrfőnök és egy személyben főbíró, a bírósági írnok, a plébános, még egy pap, a királyi ügyész, a sebész és a börtönör. Ez a kézirat később a pálosok kezébe jutott, innen pedig a Bibliothéque Nationa- le-ba. 5 A per hősnője Fontaine Franciska, kb. 22 éves szolgáló, a dolog pedig Louviers-ben, az 1591. évben történik.4 Az 1591. év augusztus 17-én, szombaton, Louviers város bírósági termében Morei Lajos a királyi rendőrség főnökének, Behotte Robert joglicentiatusnak és v auquet Lajos írnoknak jelenlétében. Franciskát azzal gyanúsították meg, hogy a i ossz szellemet behozta abba a házba, ahol szolgált. Nevezetesen, ez a rossz szellem állítólag éjfélkor kísértett a házban, bútorokat borított fel, a lárma iái latára felriasztott katonákra az ablakon át különböző tárgyakat dobált és igen megrémítette az ott levő nőket. Tekintettel erre, JMorel, a rendőrfőnök és I. kínzás képét és leírását Larousse közli ismert encyklopaediás szótárában. A kartársak iránti figyelmesség azt kívánta, hogy megerősítsék legalább cz 3a a genfi szakértők véleményének. Bibi. diából., 1883. Procés verbal fait pour délivrer une füle possédée par le malin esprit á Louviers. Louciers francia városka Párizstól észak-nyugatra.
