Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
D. A középkori orvostudomány
228 az eljárásokat. Az »ördög« az exorcista szavainak ereje alatt megadta magát, az ördöngös megnyugodott és látszólag megint egészséges állapotba került. De nem szabad elfelejteni, hogy az ördöngösség kifejlődésének alapja mindig a hysteria volt (daemonopathia hysterica). Ha a hysteriás férfi, gyakrabban pedig a hysteriás nő egyszer beleélte magát abba a gondolatba, hogy az ördög van benne, bizony nem egykönnyen szabadult meg ettől a gondolattól. Az érzelmi feszültség, a folytonos visszaemlékezés a természetfeletti okokra, a folytonos »kerülése«, az ördögnek, igen könnyen ellenkező eredményhez vezetett: a legelső, gyakran tudatalatti indítóokra visszatért az ördöngösség. Azok a többször nyilvánosan végrehajtott exorcismusok, amelyeket nagy vagy kis hysteriás rohamok nyilvános bemutatása kísért, a nagy számban összegyűlt nézőkre úgy hatottak, mint valami fertőzés: aki egyszer látott ilyet, az maga is könnyen beleesett abba, különösen fiatal leányok. A suggestio és autosuggestio igen fontos szerepet játszott a hysteria, különösen pedig a daemonopathia hysterica történetében. Híresek a középkorban a tömeges, féktelen táncjárványok, az ú. n. tánc dühjárványok, amelyek egyszerre több száz, sőt még egy pár ezer embert is megszálltak. A történelem többször említi tömeges táncpsychosisok1 felléptét. Az első, félig legendás közlés elmondja, hogy az 1021. évben valamely német faluban, Krisztus feltámadásának éjjelén 15 férfi és 3 nő elkezdett táncolni a templom melletti temetőben és olyan lármát csapott, hogy a pap nem tudva elvégezni a feltámadási szertartást, kilépett a templomból és haragjában megátkozta őket: »Adja Isten, hogy egész éven át így táncoljatok!« Ők pedig félrelökték a papot és tovább énekeltek és táncoltak. Szüntelenül táncoltak ezek az emberek, étel-ital nélkül mindaddig, amíg térdre rogytak és csak a püspök imája szabadította ki őket ebből a helyzetből. Azután háromnapos álomba merültek, ezalatt négy közülük meghalt, a többinél pedig életfogytiglan tartó végtagremegés maradt vissza. Más tömeges tánc emléke maradt fenn az 1278. évből. Utrechtben, a hídon, 200 ember kezdett el táncolni, azt mondva, hogy addig nem hagynak fel a tánccal, amíg a pap az Oltári Szentséggel ott át nem halad. A híd azonban nem bírta el a megterhelést, leszakadt, mindnyájan a vízbe estek és belehaltak. Egy másik egykorú híradás említi, hogy az Olaszországban és elvétve nálunk még manapság is hisz a boszorkányokban. Ezek távoli visszhangok, vagy talán még el nem enyészett hangok a középkorból. A boszorkányokról és üldözésükről Lengyelországban elég sok részletet közöl Rothe a Rys dziejów psychjatrji w Polsce (Az elmeorvostan lengyelországi történetének ismertetése) című, 1893-ban kiadott monographiájában (Pam. low. Lek. W'arsz., LXXXVIII. k., 1892). Ceynowoban, Pomeraniaban, még az 1838. évben is úsztattak és halálra kínoztak egy boszorkányt (Czarnecki: Medycyna pastoralna, 1910., 411. lap). Általában meg kell jegyezni, hogy a boszorkányüldözés Lengyelországban nem ért el akkora arányokat, mint nyugaton. Pl. Franciaországban a bűvölés terén meg a nyelv is sokkal gazdagabb, mint a lengyel nyelv, úgyhogy 'ázámos francia szóra ú. m. »charmes«, »sorts«, »maléfices«, »délivrance« stb. nincs is mindig megfelelő szó a lengyel nyelvben. (1) Oettinger: Urywki z historji medycyny (Töredékek az orvostörténelemből). 1 rzegl^d lekarski, 1904. (H Megfelelő kifejezések a magyar nyelvben: boszorkányság, bájolás, megabonalás, megbabonázás, bűvölés, megigézés, kötés, ráolvasás, megrontás, varázslás, vesztés.
