Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
D. A középkori orvostudomány
217 bántó a szent személyekre nézve, mutat ki még ilyeneknél is bizonyos egocentricitást, suggestio iránti fogékonyságot és hvsteriára jellemző egyéb tüneteket. Ilyen szép egyéniség volt többek között bigeni Hildegard, akinek, mint tudjuk, tartós bénulásai voltak, melyek psychés élmények befolyására léptek fel és szűntek meg. Az emberiség története még több hasonló példát szolgáltathatna. Különben a hysteria fogalma az orvostudomány mai meghatározása szerint nem öleli fel mindazokat a tüneményeket, amelyeket az ismertetett időkben természetfelettieknek tartottak, és amelyeket Richet francia physiologus műnyelve szerint metapsychikai tüneményekhez kellene számítani. Ide tartoznak a kryptaesthesia, továbbá a telekinesia tünetei, azaz a távoli tárgyak mozgatása.1 Ügy látszik, hogy mindkét tünemény előfordul az alább említendő események egyik-másik hősnőjénél, olyan személyeknél, akik több szempontból hasonlók voltak a mai ú. n. »médiumokhoz«. Ügy látszik, hogy Fontaine Franciska volt ilyen medium. Hogy vájjon van-e a hysteriásoknak valami közük a médiumokhoz, erre a kérdésre, mely az orvostudomány történetének tanulmányozása közben feJmerül, a tudomány még nem ad kielégítő választ. Azt is hozzá kell még tennünk, hogy bár a hysteria szolgáltatta a legtöbb neuropathát és psyehopathát a szóbanforgó középkori ideg- és elmekórtani easuistica számára, maga ez a megbetegedés még sem meríti ki egészen a gazdag anyagot. Nevezetes szerepet játszott a schizophrenia is, amelynél typusos a személyiségnek meghasadása, a katalepsia, a mys- tikus ekstasis stb. Itt már nem bocsátkozhatunk közelebbi részletekbe, hanem az ideg- és elmekórtani klinikai előadásokra utalunk.1 2 2. A BOSZORKÁNYSÁG ÉS AZ ÖRDÖNGÖSSÉG. A boszorkány fogalma hosszú évszázadokon át alakult ki: hittek benne már a görögök és rómaiak is. A stoikusok és neopiatonikusok felfogása szerint az egész világ tele van szellemekkel, melyekkel csak az az ember tudta magát megértetni és reájuk befolyást gyakorolni, aki fel volt ruházva természetfeletti erővel, jóval — az istenek vagy az Isten kegyelméből, rosszal — sötét erőktől, pokoli ördögöktől kapott ajándékként. Ezekkel a daemonokkal állott egyetértésben a varázsló és a boszorkány. A görög mythologiában Hekate, az éj istennője, egyszersmind a boszorkányok istennője is. A rómaiak hiedelme csupa házi, erdei, jó, rossz szellemet teremtett meg. Ubique daemon mondták az emberek a kereszténység első századaiban. A családi tűzhelynek megvolt a maga védöszelleme, derűs házi szelleme, mellyel a magányos asszony, férjének hazatérésére várva, halkan elcsevegett. Tehát azon tényezők között, amelyek idővel hozzájárultak a boszorkány fogalmának kialakulásához, első helyre (Michelet szerint) a hajdani hiedelmeket kell tennünk. Ehhez csatlakoznak a középkori hübérrendszernek a népre nehezedő társadalmi és gazdasági viszonyai. A várúr könyörtelenül kicsikarja alattvalóiból az adót és többet törődik kutyáival, mint birtokainak népével. Többen el szeretnének menekülni, de hová? Az engedetlenségnek halál a büntetése. Férjhez menni, megnősülni? Lehet. De az esküvő után elsőnek a várúrnak volt birtoklási joga az asszonyon, ius primae 1 Richet: Traité de métapsychique. 1922. / 2 Lásd továbbá Laignel-Lavastine et Vinchon: Les malades de l’esprit et leurs médecins du XVI. au XIX. siécle. 1931.
