Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
C. A görög és római orvostudomány
105 A császárság aranykorában az Aesculapius-templomok közül a leghíresebb Pergamonban állott, Galenos szülővárosában; de számos templom épült még Afrika partvidékén, sőt magában Rómában is. A római Aescu- lapius-templom romjai között olyan táblácskákat találtak, amelyek közvetlenül Galenos nak Rómába érkezése előtti időből valók és csodálatos gyógyulásokról szólnak. Íme néhány közülük: »Julianus vért köpött és életéről már mindenki lemondott, de az isten oraculum útján azt válaszolta neki, hogy menjen az oltárhoz, vegyen onnan piniola-magvakat és azokból mézzel keverve egyék három napon át. Julianus így cselekedett, meggyógyult és a nép jelenlétében nyilvánosan köszönetét mondott.« »A napokban az oraculum kinyilatkoztatta egv bizonyos vak Cato- nak, hogy menjen a szent oltárhoz, térdeljen le, menjen át térden a jobb oldalról a balra, érintse meg kezének öt ujjával az oltárt, emelje fel kezét és illessze szemére. Cato visszanyerte látását a nép jelenlétében, amely üdvözölte őt és örült, hogy ily nagy csodák történnek Antonius császárunk idejében« stb. Ilyen módon az, akit az iskolai orvoslás cserben hagyott, vagy akinek ez hozzáférhetetlen volt, másutt keresett vigaszt és gyakran ott találta meg, ahol az érzelem uralkodott az értelem felett. A hit gyógyított. Ez a lélektani törvény magyarázza meg a thaumaturgiát. Még a nagyságnak és hatalomnak dicsfényétől övezett nem-istenek, a világnak halandó uralkodói is megengedték, hogy csodatevő hírbe kerüljenek. így művelt állítólag csodákat Vespasianus császár — talán még akarata ellenére is. Alexandriában két betegnek, egy vaknak és egy bénának, Serapis isten jelent meg álmában és közölte velük, hogy ha majd Alexandriába érkezik a császár, meg fogja őket gyógyítani. Mind a két beteg a legnagyobb leszültséggel várta ezt az eseményt s midőn a császár megérkezett, a jóslat tényleg bekövetkezett. A historikusok elmondják, hogy az uralkodó a vaknak a szemébe köpött, a bénát sarkával érintette meg és erre mindkét beteg meggyógyult. Ügy látszik, hogy a világi orvosok sokszor még jó viszonyban is voltak a szenthelyekkel és odaküldték betegeiket s ez által bizalmat keltettek a betegben a gyóg}7szer iránt és feltétlen engedelmességre bírták őket. Még Galenos sem szakított az Asklepios-kultusz- szal, bár rationalis alapokra helyezte orvostanát. Pergamonban Asklepios papjainak pártfogását élvezte és Asklepios később is, döntő befolyást gyakorolt Galenos magatartására, álomképben jelenvén meg neki. J udjuk, hogy Platonnak, AristotelesneV és a stoikusoknak görög bölcseleti rendszerei is megegyeztek a népies supranaturalismusszal, ezt megvilágították és észszerű módon megokolták. A régi idők philosophusainak tisztelete idő haladtával csak növekedett. Minél nagyobb lett az időbeli távolság, minél nehezebben lehetett valamelyik philosophus eredeti (nem hamisított) művét megszerezni, annál nagyobb lett annak a tekintélye, amit »ő maga« mondott (uvrög ?(pu). Valamely állítás igazságának bebizonyítására egyre gyakrabban hivatkoztak ennek vagy annak a bölcsésznek a tekintélyére. Úgy mondták, hogy ez vagy az a bölcsész csak kifejezője az ősrégi, legnagyobb, legigazabb, szinte isteni bölcsességnek. így keletkezett pl. a neopvthagoreusok iskolája, akik azt bizonyították, hogy az ő tudományuk az ősi, örök bölcsesség jellegével bír: kinyilatkoztatott isteni tudomány. A zsidó Philon- nak a kétféle igazságáról szóló tana és az egyiptomi hermetikus tan illettek ezekhez a nézetekhez. Ez fokozta a titokzatosság varázsát és a suggestiv hatást. Ettől az időtől kezdve a bölcsészek inkább azon fára
