Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
C. A görög és római orvostudomány
100 de fennmaradt egy más írónál az Antyllos-íé\e aneurysma-műtétnek a következő leírása: »Két fajta verőérdaganat (aneurysma) van: az egyiknél a verőér helyi kitágulásnak esett áldozatul, a másiknál a verőér felrepedt és vért lök ki a körülötte lévő részekbe. A tágulásos verőérdaganatok inkább hosszúkásak, a repedéses verőérdaganatok kerekek ... Esztelenség eltiltani minden verőérdaganat műtéti kezelését, amint a hajdani sebészek tették; de mindegyiket megoperálni szintén veszélyes dolog. Ezért eltiltjuk azoknak a megoperálását, amelyek a hónaljban, lágyékban vagy a nyakon lépnek fel, mert e helyeken a verőerek túlságosan vastagok és alákötésük veszélyes. Uasonlóképen nem nyúlunk hozzá a túlságosan nagy verőérdaganatokhoz sem, bárhol legyenek is. Ellenben megoperáljuk azokat, amelyek a végtagokon, tagokon vagy a fejen fordulnak elő. Ha tágulásos verőérdaganattal van dolgunk, akkor a bőrön az arteria mentén egyenes metszést ejtünk; a seb széleit kampókkal széttárván, óvatosan átvágjuk azokat a hártyákat, melyek a bőr és a verőér között vannak, tompa műszerrel eltoljuk a szomszédos gyűjtőereket és fejes sondát vezetünk be a verőér alá; a sonda mentén tűt dugunk be kettős fonallal; ollóval a fonalat átmetszvén, a fonalnak mindkét felét széttóljuk, úgy, hogy az egyik fonal az aneurysmán felül, a másik alatta legyen; összekötvén a fonalak végeit, az aneurysma a két lekötés között foglal majd helyet; most kis bemetszéssel közepén megnyitjuk az aneurysmát; az aneurysma tartalmát elvérzés veszélye nélkül eltávolítjuk. Veszélyes dolog a verőérdaganat mindkét végén lekötni a verőeret és aztán az egész aneurysmát eltávolítani, mert a verőeres pneumának néha olyan nagy a nyomása, hogy a ligatura lecsúszhatik . . . « stb. Amint látjuk, Antyllos műtéti eljárása rendkívül pontos. Még pontosabbnak kellett lennie ama műtétek technikájának, amelyeket gyakrabban végeztek, mint az aneurysma-műtétet. A műtéteket mandragoragyökér nedvével előidézett bódulatban lehetett elvégezni, amiről Plinius is (succus... bibitur . .. ante sectiones punctionesque, ne sentiantur ...), valamint Dios- kur ides is ír; s ez az utóbbi pontosan leírja a mandragorából készülő bódítóital előállításának módját. Leeéne francia sebész, aki egyszersmind a sebészetnek történetírója, a Pompejiben és egyebütt talált római sebészeti műszerek ismertetésével kapcsolatban nagy elismeréssel nyilatkozik a római sebészet magas színvonaláról. A mai sebészeti műszerek sokkal pontosabbak, azonban, véleménye szerint, már az ókor is ismerte a manapság használatos műszertypusokat. Galenos exact tudománnyá akarta kidolgozni az orvostudományt és ennek a tudománynak nagy, teljes rendszerét alkotta meg; az orvoslás történetében a rationalismusnak a képviselője. Némi joggal eklektikusnak is lehetne nevezni, mert arra törekedett, hogy összeegyeztesse egymással a különböző irányzatokat és a különböző szerzők müveiből azt választotta ki magának, amit helyesnek tartott. Számos állatokon végzett kísérlete arra jogosít fel bennünket, hogy őt bizonyos mértékben a mai kísérleti élettan előfutárjának tekintsük. Galenos e mellett azonban túlságosan a saját általános teleológiai tételeihez idomította az élettant és ezért kísérleteiből a tudománynak nem volt annyi haszna, mint amennyi különben lehetett volna. Az ő rationalismusa, bár kezd kísérleti lenni, még mindig elsősorban speculativ, olyan, amilyen az alexandriai iskolában volt. Bár Galenosnál a rationalismus igen erősen kiemelkedik, ő mégsem
