Szumowski Ulászló dr.: Az orvostudomány története bölcsészeti szempontból nézve (Budapest, 1939)
C. A görög és római orvostudomány
96 Ez a Gaíenos-féle anatómiában sok tévedés forrása lett. Ő ugyanis az állatoknál megállapított részleteket közvetlenül átvitte az emberre: ily módon tévesen állítja, hogy az embernek négylebenyű mája, kettős epevezetéke, kétszarvú méhe, os incisivuma van. Anatómiájában igen pontos a csontváz, ízületek, szalagok és izmok leírása. Itt található meg az első kitűnő leírása a rágóizmoknak (mm. masseteres), a gerincoszlop izmainak és még más izmoknak is, mint amilyen a platysma myoides, a mm. interossei, a m. popliteus. A véredények és idegek anatómiája kevésbé pontos, de ehelyütt mégsem találkozunk már annyi bizonytalansággal az inak, véredények és idegek igazi rendeltetésére vonatkozólag, mint ameny- nyit a görög anatómia kezdetén láttunk. Az érrendszer leírása elég hű, csak az élettana hagy hátra sok kívánni valót, mert Galenos a tulajdonképeni vérkeringést nem ismerte. A vér a visszerekben — Galenos véleménye szerint — a szívtől a környezetbe folyik (a valósággal ellentétben); a vénabillentyüket nem ismeri; az ütőerekben — szerinte -— vérrel kevert pneuma foglaltatik, amelynek a jobb szívkamrából a balba kell áthatolnia a kamrák közti válaszfalon keresztül, ennek pórusain mintegy átszürődve. Galenos jól ismerte a szívnek és ütőereknek rhythmusos működését, sőt e téren kísérletezett is s ennek nyomán végül mindent a »lüktető erő« (óvvayig Oípvyyixrj) létezésével magyarázott meg. A belső szervek leírása, főleg pedig élettani szerepük ismertetése tele van speculatióval. A vér a májban a táplálékból képződik, a szív pedig a veleszületett melegnek a székhelye. A lép vértisztító szerv s ebben a minőségében a lépnek a máj mellett volna a helye, hely hiánya miatt azonban a Teremtőnek kissé távolabb kellett azt elhelyeznie. A lép a táplálékból a durvább részeket kiválasztja és belőlük fekete epét készít, ez pedig a lépet a gyomorral összekötő csatornán át (Galenos feltételezte, hogy van ilyen, mert hogyne lenne csatorna, ha a gyomor és lép oly közel vannak egymáshoz) a gyomorba ömlik, azután tovább jut a belekbe és a bélsárral kiürül. Galenos sokat foglalkozott a lélekzés mechanism usával és ebből a célból számos kísérletet végzett élő állatokon. Átvágta a bordaközti izmokat, valamint idegeiket, eltávolított egyes bordákat, átmetszette a gerincvelőt különböző magasságokban és megfigyelte minden egyes műtétnek befolyását a lélekzésre. Ilyen módon sok helyes nézethez jutott, de mégsem szabadult meg sok tévedéstől, mert pl. azt állította, hogy a mellhártya-üregben levegő van. A tüdő — Galenos véleménye szerint — kívülről levegőt szív magába s ennek egy része, mint pneuma, áthatol a balszívfélbe. Általában a pneuma — ez a megfoghatatlan és homályos tényező — nála épúgy, mint elődeinél, fontos szerepet játszik. Háromféle alakban lép fel, mint nvevya cpvaixov (spiritus naturalis), Txvsvya £ctmxoj' (spiritus vitalis) és Ttvevya xpvyixov (spiritus animalis).1 Az első pneuma szerve a máj, a másodiké a szív és az ütőerek, a harmadiké pedig az agyvelő és az idegek. De ez a három tényező, melyek GalenG\s- nál époly fontosak, mint tágíthatok is értelmezésükben, nem elegendő Galenosnak, aki kívülük még különböző erőket is vesz fel: lüktető, vonzó, kiválasztó, kihajtó erőt stb. Galenosnál az agyvelő, a gerincvelő és az idegek leírása aránylag nem rossz. Ezen a téren is végzett különböző kísérleteket: átmetszett 1 Jobban megértjük a háromféle pneumáról szóló tant, ha a szervezetnek jelenleg megkülönböztetett hármas működésére, a tengéleti, állatéleti és szellemi működésére gondolunk.
