Szakcikk gyűjtemény

Dr. Hunfalvy János: Az éghajlat változóságáról

héttel később áll be, mint a múlt században, a kései tavaszi fagyok pedig sokkal gyakrabban fordulnak elő. Madrid kiimáját a 16. században még igen dicsérték, szelídnek, enyhének mondták, most a letarolt spanyol fönsikon a légmérsékleti változások oly nagyok, s oly hirtelenek, hogy Madrid a legegészségtelenebb városok közé tartozik.

Az erdőirtással karöltve járó mérsékleti szélsőségek okozzák, hogy bizonyos szelek is sokkal nagyobb erővel fújnak most, mint az előtt fújtak. Ilyen szél Fiume környékén és Dalmátországban a bóra, Francziaországban a Rhone völgyében a mistral. A bóráról ezt Írja egy utazó: „A ki a bóra zúgását nem hallotta éjjel a Dinara karszt mészkő szirtjei között, az el sem képzelheti magának, hogy az élettelen természet jelenségei mily rémitőek néha. Mintha a természet az emberek őrültsége miatt dühöngene, a kik az erdőt kiirtották, melynek lombkoronáin évezredek előtt a légkör hullámai megtörődtek. Kárörvendve tombol, romlással halállal fenyegetve azokat, kiknek ősei oly oktalanul gazdálkodtak. — A szélvihar gátolja a lélekzetet, elfojtja az ember szavát. Az utas kénytelen olykor háttal neki fordulni, hogy más levegőt szívjon, mint azt, melyet a fagyos áram őrült sebességgel feléje hajt. Ily zúgásban és üvöltésben koromfekete éjszakán százféle hangot vél hallani a megzavarodott fül: kedves hivogatást, vig dalt, örömkiáltozást., meg a sakál üvöltő vinnyogását, mely a dalmát hegyekben még otthonos s mely a távoli harangok szólását vad ordítással üdvözli.“*)

A légmérsékleti változásokkkal szoros kapcsolatban van a levegő viszonylagos nyirkossága. Erdőben a levegő viszonylagos nyirkossága átlag véve több mint 6, nyáron több mint 9 százalékkal nagyobb mint nyílt mezőn, onnan van,

*) L. Noé, Dalmatien und seine Inselwelt, 1870.