Szakcikk gyűjtemény

Dr. Hunfalvy János: Az éghajlat változóságáról

— 26 —

alatt 1734 lábnyi vastag jégtömeg képződnék, s ily óriási jégmennyiség untig elég minden jégidőbeli jelenség megmagyarázására.

Mindezekhez, Schtnick szerint, még hozzájárul, hogy a nap és hold vonzása a föld belsejének izzónfolyós tömegeit is felváltva hol a déli, hol az éjszaki télgömbre hajtja s e szerint még jobban kitolja helyéből a súlypontot.*)

Több angol tudós s legújabban egy franczia tudós is, t. i. C a r r e t Gyűl a**) azt vitatta, hogy a föld súlypontja s vele együtt a tengelye lassú mozgással megváltoztatja helyzetét, hogy tehát a forgási sarkpontok s igy az egyenlítő és az összes egyközü körök ide-oda költöznek a föld felszínén. Innen van, hogy az éghajlati övék is helyet cserélnek. Ily véleményt adott elő egy magyar tudós is a magyar akadémia valamelyik ülésében, t. i. Pólya József. — De a föld súlypontjának és tengelyének helyváltoztatásáról szóló hypothesisek kétségkívül még merészebbek és alaptalanabbak, mint Pettko János elmélete.

Mellőzöm a többi nézeteket s röviden még csak az angol Campbell kutatásainak eredményeit közlöm. Campbell szerint sohasem volt a földön kivételesen nagy hideg és általánosan mindenütt uralkodó jeges időszak; ez csak partialis és localis jelenség volt s okát egyedül földi körülményekben, nem pedig koszmikus változásokban kell keresnünk. Az egyes vidékeken előfordult nagyobb

*) S c h m i c k számos külön értekezésben tette közzé nézeteit; megemlítjük a következőket : Die Umsetzung der Meere und der Eiszeiten der Halbkugeln der Erde, ihre Ursachen und Perioden, Köln 1869; Das Flutphaenomen und sein Zusammenhang mit den seeulaeren Schwankungen des Seespiegels, Leipzig, 1874.

**) L. Jules Carret : Le déplacement polaire, preuve de la variation de Taxe terrestre, Paris, 1877.