Szakcikk gyűjtemény
Dr. Hunfalvy János: Az éghajlat változóságáról
18 most, hanem a mult században is gyakran szenvedett a szárazságtól. — Nálunk 1863-ban volt nagy szárazság; azon esztendőben a napfoltok száma 45-re rúgott, a maximum t, i. 1860-ban volt, mikor is 95 foltot észleltek, 1861-ben 78, 1862-ben 61 napfolt volt*) A hold a nép hite szerint nagy befolyást gyakorol a Földre és éghajlati viszonyaira, ámde a tudomány e hiedelmet nem igazolja. De a föld éghajlati viszonyai nemcsak bizonyos koszmikus befolyásoktól függnek, hanem oly körülményektől is, melyek neki sajátjai. A földön kívül eső kosz- mikus feltételek, mint láttuk, kisebb nagyobb időszakokban változnak s az általuk okozott meteorologiai változások szintén időszakosak. Másként van a dolog a t e 11 u r i k u s, magán a földön előforduló feltételekkel ; ezek is folytonosan változnak, de nem időszakosan, azaz nem újulnak meg és nem ismétlődnek határozott időközökben. *) Mint curiosumot megemlítem, hogy Koppén, Hann, Flammarion és Walford vizsgálódásai szerint a sáskák is rendesen azon években jelennek meg Európában, a mely évekre a napfoltok minimuma esik, még pedig leginkább a minimum és maximum közötti években szoktak megjelenni, ellenben a maximum és minimum közötti időközben sohasem mutatkoznak. Ennek okát Hann abban találja, hogy Közép-Európában a minimum és maximum közötti évek rendesen szárazabbak és melegebbek, mint azon évek, melyek a maximum és minimum között esnek. Tehát a vándor sáskák a száraz és meleg években látogatják meg Közép-Európát, természetesen eledelt keresve. Még a kereskedelmi nagy válságok is, mint W. Stanley Jevons kimutatja, rendesen minden 10—11 évben szoktak előfordulni, még pedig körülbelől a napfoltok minimumával esnek össze. Ilyen nagy válságok voltak: 1711, 1721, 1731 — 32, 1763, 1772 — 73, 1783,1793, 1815, 1825, 1836—39,1847, 1857, 1866, 1878. években (nálunk 1873-ban is.)
