Szakcikk gyűjtemény
Dr. Hunfalvy János: Az éghajlat változóságáról
kemény szokott lenni, a minimumot követő években pedig a nyarak igen forrók. Az 1882-diki tél nem csak nálunk, hanem egész Európában nagyon enyhe volt, pedig a napfoltok maximuma épen lbS^-re esett. M e 1 d r u m, a Mauritius szigeten levő observatiorum igazgatója, különösen a napfoltok és az esőzés közötti viszonyt törekedett felderiteni. Vizsgálódásainak nyomán a következő eredményekre jutott: a napfoltok maximumának idején, kevés kivétellel, mindenütt nagyobb a csapadék, mint a napfoltok minimumának idején, E csapa- déki többlet pl. Angliában 1.94, a többi Európában 3.64, Észak-Amerika Egyesült államaiban 5.17, Kelet-Indiában 8.98, Ausztráliában 6.23 angol hüvelykre rug. A 9 évből, melyekre a napfoltok maximuma esett, Európában 7 ma- ximumos év közül 6-ban, Amerikában 6 maximumos év közöl 5-ben, Kelet-Indiában 6 maximumos közöl 4-ben esett több eső, mint a minimumos esztendőkben. Különösen az 1829.J, 1837 2, 1848.6 és 1860.2 maximumos négy évben átlag véve 9.5 angol hüvelykkel több eső esett, mint ugyanannyi minimumos években.*) Ha a maximumokból és minimumokból három éves periódusokat vesszünk s csapadékuk mennyiségét összehasonlítjuk, úgy találjuk, hogy a minimumtól a legközelebbi maximumig az esőmennyiség rendesen növekszik. A folyók vízállásai természetesen az esőzéshez képest változnak. A maximumos években a vízállás évi átlagban véve 16.2 hüvelykkel magasabb, mint a minimumos években. Minthogy a napfoltok változásainak időszaka egyre- másra 1.1.4 évre terjed ki, s a minimumtól a maximumig való időköz körülbelől 3.7, a maximumtól a minimumig *) L. Zeitschrift für Meteorologie, XI. köt. 296 — 299.1.
