Szakcikk gyűjtemény

Dr. Hunfalvy János: Az éghajlat változóságáról

— 10

alapszik. Egyik igy szól: a levegő a legkisebb légnvomásu hely felé nem egyenes irányban áramlik, hanem karikában ömlik feléje, mégpedig az északi félgömbön az örvény a nap járásával megegyezőleg, tehát az óramutató járásával ellenkezőleg. Ha ugv állunk, hogy arczunk a legkisebb légnyomási! hely, vagyis a legnagyobb barometeri depressio helye felé van fordítva, akkor balkezünk felől fúj a szél. Ezt B u y s-B allot fejtette ki legalaposabban s azért az ő törvényének nevezik.

E törvény szerint következtetést vonhatunk arra, hogy micsoda irányban fog fújni a szél a legközelebbi időben, ha t. i. a légnyomás egyidejű eloszlását nagyobb területen ismerjük. A második alaptétel nyomán pedig a bekövetkezendő szél sebességét vagyis erejét gyaníthatjuk. Ez igy szól : valamely helynek barometeri állása magában véve semmi következtetést nem enged valamely viharra. Csak a különbségekből, melyeket több helyen a légnyomásra nézve egyidőben tapasztalunk, vonhatunk következtetést a szél erejére, tekintettel az illető helyek egymástól való távolságára. Minél nagyobb a barometeri állásban való különbség, annál erősebb a szél. Ha a két helynek egymástól való távolságát, kilométerekben kifejezve, a milliméterekben kifejezett barometeri különbséggel felosztjuk, akkor megkapjuk azt, mit barometeri hajlásnak vagyis gradiensnek nevezitek s ez szolgál a várható szél erejének mértékéül.*)

Scott a britt meteorologiai intézet igazgatója, továbbá Mohn a norvégjai meteorologiai intézet igazgatója és mások kimutatták, hogy a két említett alaptételnek csakugyan van gyakorlati érvénye. Mohn úgy találta,

*) L. B u y s-B allot: Das Aéroklinoscop, Zeitschrift für Meteorologie III. Band; Hann: Bericht über die Fortschritte der geographischen Meteorologie, Geographisches Jahrbuch, IY. Band, 1872.