Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
III. része. A' Kalaúz harmadik könyvére, mit beszél Balduinus
111. KÖNYVÉNEK XI. RIZONYSÁGÁRÚL. 587 mert meg kellett volna tekinteni a’ töb könyveket; és az egész Keresztyénségnek tekéllett eggyezését, nem kellett volna egy vétkes* könyvért hátravetni. , Hogy Isaiásnál1, Isteni nevét Krisztus Urunknak kihatta Luther, és Hatalmast írt helyében; nem mentődik, hanem vádol- tátik azzal a’ mit Balduinus ír, hogy Más könyvében, az lsaias mondásában megtartotta az Isteni nevet; sőt a Sidó szónak tulajdonságából bizonyította, hogy, ha másut Hatalmast jegyez-is a Sidó szó el : de Isaiásnál, Istent jegyez. Ha ezt tudta Luter, miért hogy az lsaias textusokban nem így fordította ezt a’ szót? Megengedi Balduinus2, hogy a’ ivkwa-béliekbez írt Levélben, magáiul adta Luter3 a-’ Sola, Tantum, vagy Non nisi szókat az Isten szavaihoz. Menti azzal, Mert a Német szónak tulajdonsága, úgy kívánta; és a Sz. írás szavainak értelme azt hozta. De bizonyos, hogy ezek a’ toldalékok nélkül, értelmesen fordították a’ Catholicusok Németül a’ Sz. Pál szavait; a’mint eszében veheti, valaki Németül tűd. És bár úgy vólna-is, hogy a' Sz. Pál mondását a’ szerént kellene érteni a’ mint a’ Sola magyarázza: ugyan nem volt szabad a’ bötü-közzé, mint Isten szavát, irnyia, a’ mit Isten nem mondott. Itt-is megvallya pedig Balduinus ama’ Luterista mentséget, melyrül eléb4 emlekezénk5, hogy egy-nehány Nyomtatásokból kihatták ama szót (9íur.) noha az 1543. Esztendei Nyomtatásban találtatik. Hogy Luter kihatta a’ Sz. Péter Leveléből ama’ szókat, Per bona opera: és Sz. Márkból amazokat6, Quod si vos non dimiseritis, nec Pater vester dimittet vobis peccata vestra: azzal menti Balduinus\ hogy 'abban a’ Görög könyvben, melyből Luter a’ Bibliát fordította, ezek a’ szók nem voltak. De a’ mint mondám, ez nem elég mentség. A’ töb vesztegetésit*1 Luternek, mellyeket feljegyzettem a’ Kalauzban, nem visgállya Balduinus: hanem engemet utálatosan hazuttol, azért, mert azt írtam, hogy Beza meghazuttollya Eras- must, ki azt írta, hogy a’ Görög könyvekben, és Theofylactusnál nem találtatnak Szent Márk ban ama’ szók8; Quod si vos non dimiseritis. És azt írja Balduinus9, hogy én Bézát e’ dologról meg nem olvastam. De én nem hazudtam, és igen olvastam a’ Béza mondását; kinek könyve im előttem és e’ képpen ír, szóról szóra: Annotat Erasmus, in plerisque Greeds Codicibus totum hunc *' Rontásit. Vide Gretser. :om. 1. Defendo. Bell. lib. 1. .ie Verbo Dei, cap. 16. 1 Isai. 9. v. G. Pag, 399. Idem, Philip, in locis cap. de Filio.- Pag. 400. 1 Rom. 3. v. 20, 28. 4 Supra, fol. 579. s Pag. 402. 2. Pet. 1. v. 10. B Marci. 11. v. 26. 7 Pag. 402, 403. Kalauz, I. 487, 488. Kalaúz. I. 487, 488. s Marci. 11. v. 26. 9 Pag. 403. Beza in illum locum Marci. 74“
