Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
100 AZ IGAZSÁGNAK GYŐZEDRLME Esther 13. Gen. 18. & 19 Gen. 33. & 43 1. Reg. 20. 4. Reg. 4. Et 4. Reg. 2 és annak mongyátok lenni, mint-hogy forma dat esse rei, minden dolognak a formától vagyon mi-vólta, az szóknak-is és az írásoknak az értelem adgya az állapatot: nem a mi szónkat szól- lyátok ti, sem nem az mi értelmünket közlitek írásinkban az emberekkel lelketek isméreti szerént-is; és bezzeg immár ti imádástok az, nem mienk, ti tiszteletetek, ti segítség-kéréstek, ti segítségre való hívástok, nem mienk, és azért ti bálványozástok- is, nem mienk. Bizony nagy vétek ez, ha nem értitek ti Pra3- dikátorok, mint hogy értenetek kellene, de nagyobb vétek, ha értitek s mégis ellene rugódoztok az megesmért igasságnak. Gon- dolkoggyál jól itt, s ne csak imigy-amugy múllyál-el mellőle, s az-után olvasd osztánn meg, de lásd hogy figyelmesenn, ím ez következendő és vékony értelmedhez szabatott, könyű móddal és világosonn elődben adott leczkémet-is, melly az megmondott dolgokkal az fundamentumban eggyez. Az Istennek sok külső tiszteleti vadnak, a kik eggyeznek az teremtett állatoknak tiszteletekkel, az-az a melly külső tiszteleteket az Istennek tészünk, szinténn ollyanokat tészünk (külsőképpen szólok ám csak, ha jól reá halgaccz) az embereknek-is. lm példát adok erre néked, és csak igen könnyenn megérthető dolgot. Az Istennek süveget vetünk, térdet hajtunk, kezünket öszsze-tészszük, földre leborúlunk előtte, könyörgünk néki, felségesnek, kegyelmesnek, irgalmasnak, hatalmasnak mongyuk. Az fejedelmeknek-is, sőtt mi-magunk között-is egymásnak, szinte ollyan külső formán, süveget vetünk, térdet hajtunk. Az fejedelmek előtt-is kezünket öszsze-tészszük, földre leborúlunk, felségeseknek, kegyelmeseknek, irgalmasoknak, hatalmasoknak mongyuk, sőtt az mint Mardocheus szól, még az lábok sárát-is megcsókolgathattyuk. És ha az imá- dásban való külömbkülömbséget az szent írásból megtanúltad volna, azt mondanád, hogy imádhattyuk-is az fejedelmeket. Mint .hogy szent írásban vagyon, hogy Abrahám és Lőtt imádták az •angyalokat, Jákob pedig hétszer Esaut a báttyát, az Jákob fiai pedig az öcscseket Jósefet, Dávid harmadszor-is Jonatást, az •Sunamitides aszszonyállat és az próféták fiai-is Elyseust: ezek pedig mind földre lebomlással és nagy alázatossággal cselekették mind ezeket, s mégis ugyan nem voltak azért bálványozok, hogy az angyalokat és az embereket imádták. Micsoda mind ennek az oka, és annak-is, hogy mikor uraknak és fejedelmeknek nagy sok külső, a mint mondám, és nagy alázatosságinkat, fejedelminknek
