Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
INTÉS. 91 Az minémű toldalékot írtál könyved-után Alvinczi, az immár bezzeg nem emberség tolled. Mert ha szent írással, igaz okoskodással, erős bizonyságokkal, avvagy (ha kedved tartaná) emberséges tréfákkal vetekednél velem, gonosz néven nem venném: de hogy hozzád illendő pajkos szitkokkal kezdesz viaskodni, az immár fölöttéb vagyon. Mind-az-által azért sem neheztelek reád: hagy- mázban vagy: ha felverődöl, talám magad-is szégyenleni fogod parasztságodat. Adhatnék én néked czapragot és holnod-alá egy bokor kólcsag-tollat-is, mellyen megduzzadhatna az orrod, de nem bántlak, veszsz más-miá. Azt írod, hogy az én nevem németül hizlalt disznót jegyez és utálatos, kimondhatatlan rút szitkokkal mardosod hogy már az én nevemet. De megbocsásson disznóságod (kételenítesz embertelenségeddel, hogy így szóllyak, ki ez-előt téged érdemed-fölöt böcsüllöttelek, az magam emberségéért), magadnak tarcs ártány- ságodat. Az én nevem Pázmány, nem Pasman; kit magad-is jól tudtál, és az egész könyvben mindenkor z-vel írtad nevemet, csak mikor disznólkodtál, akkor túrtad-ki rút orroddal az z-t és más bötűt adtál helyébe, hogy itt-is orunak mutatnád magadat. Gaz ember, eregy disznóságoddal az vállúra, zabállyál moslékoddal. Azt tudod-é, hogy én a te nevedre hasonló verseket nem írhatnék? Frusiusnak az Luther nevére íratott verseiből látom, hogy kap- dostál ezekben az versekben; azért mivelhogy az Frusius verseibe gyönyörködök kevés változtatva, ugyan azon Frusiusból nesze az te nevedre való versek. Mellyeket nem szidalomért írom, hanem hogy ércsed nékünk-is módunkat az hasonló versek írására, ha kedvünk tartya. 12* Barátságos intésem Alvinczihoz.
