Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
NEGYEDIK RÉSZE. 87 mégis efféle gazságokban dicsekedel és az én itíletemre hagyod, hogy ebből meglássam az te bizonyságidnak erősségét. Az én sententiám-szerént bezzeg erős mint az oláh eczet az te bizonyságod: oroszlányok kötözni való nyálas fonalak sem érnének vastagságokkal. Szép dolognak hallottam az persudsiót, úgy ismérem hogy ez bántya fejedet. Nagy dolog, ha szent Jakab havába azt nem kezded magadnál hinni, hogy királyságra mentél. Harmadik ellen-vetés az Orvosság-előt ez vala. Az szent írás ezt az szentek segítségül hívását nem parancsollya etc. Erre Lethenyei uram Elsőben azt mondotta, hogy ezen formán szent Pált-is vétkessé teheted. Mert noha arrúl parancsolat vagyon, hogy egymásért imádkozzunk, de sohúlt az nincs parancsolva, hogy eggyik másunkat kérje, hogy érettünk könyörögjön. Szent Pál pedig kéri az híveket, hogy ő-érette imádkozzanak: tehát szinte úgy fedhetitek szent Pált-is, mint szinte minket. Másodszor azt mondá, hogy az szent írásban sok jeles fundamentomi vannak az szentekhez-való esedezésnek, mint az Kalaúzban bőségesben, és itt-is (az menyire kívántatott az közben vetett dologhoz) elégségessen megmutattatok. Harmadszor azt mondá, hogy az újító atyafiak itíleti-szerént sem helyes ez az bizonyítás. Mert ők-is sokat cselekesznek, az mirűl parancsolat nem adatott. Vallyon hol parancsoltakk, avvagy mellyik apostolnak példájával mutattatik, hogy az Hiszek-egy-Istent el kellyen mondani az isten tisztességére? Hol hagyatott, avvagy az az Apostoli cselekedetből erőssíttetett, hogy az házasokat pap adgya-egybe? Az keresztségben komák legyenek? Ha az Calvi- nisták ezeket parancsolat-nélkűl, szabadon megcselekedhetik, nem elég bizonyság tehát valamely dolognak elhagyására, hogy arrúl parancsolat nem adatott. Negyedszer azt mondá Lethenyei uram, hogy a mit az Anyaszentegyház követ és tart, bár arrúl írás ne légyen-is, oly bizonyosnak kel azt tartani, mely bizonyosnak tartyuk, hogy valóba szent Máté és szent Pál írta azokat, mellyek az bibliában ő nevek-alat foglaltatnak. Mert ezt-is az anyaszentegyház traditiójából tudgyuk. És ha egyszer azt kezdgyük rebesgetni, hogy az anyaszentegyháznak traditiói hamissak lehetnek, soha bizonyosok nem lehetünk arrúl, ha ugyan valóba szent Pál írta-é azokat az leveleket, mellyeket ő neve-alat olvasunk, vagy más valaki koholta az szent Pál neve-alat. It Alvinczi, mint egy fáratt ló, kinek az farka-is nehéz, elalélt s tikkadott és csak sompordál, semmit eszszel nem felel. Először
