Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)

S4

AZ IGAZSÁGNAK GYŐZEDELME

1. Tim. 2, 5. Gal. 3, 19.

amaz közönséges tudásra, hogy az földön imádgyák az hívek az Istent. Mert szent János bizonyos szavak, és in particulari, nevezet- szerént, imiilyen igékben foglalt imádás-után írja, hogy az négy állatok Ament kiáltottak. Harmadszor, noha szent János csak az négy állatoknál mondgya, hogy ezt az Ament szóval mondották, de utánna veti, hogy az huszon-négy vének-is leborúlván imádták az Istent, az-az cselekedettel ők-is Ament mondottak. Mert az Amen nem egyéb, hanem azoknak jóvá-hagyása, az mi után Ament mondunk. Tehát az vének-is cselekedettel Ament mondottak, mikor az földiek dícsireti és az négy állatok Amen kiáltása-után leborúlá- nak és véllek együt imádák az Istent.

Megtetczik azért mind ezekből, hogy semmiben helyes feleletet nem adhatott Alvinczi az mi bizonyságunkra. Lássuk, mit fecseg az Lelki Orvosság praífatiójában foglalt bizonyságok fejtegetése ellen-is.

Első ellen-vetés az vala, hogy szent Pál egy közben-járónál többet nem ismér. Erre azt felelte Lethenyei uram, hogy ha ollyan közben-járórúl vagyon az szó, ki csak esedezésével segélhet: nem igaz, hogy csak egy illyen közben-járót ismért szent Pál. Mert Moysest közben-járónak nevezi, és az hiveket-is kéri levelében, hogy segícsék őtet könyörgésekkel. Ha pedig ollyan közbenjárónál vagyon az szó, minéműt szent Pál megmagyaráz, Qui dedit redemptionem seipsum pro nobis, a ki megváltott mindeneket, illyen bezzeg töb nincs az Cbristusnál.

It Alvinczi kettőt mond, s eggyik sem igaz. Elsőt, hogy az élő szentek példájából erőssítem az hóit szentek imádását, maga ha szintén az élők egy-másért esedeznek-is, de egy-mást nem imádgyák. Nem igaz Alvinczi, hogy it az élők példájából erőssítem az szentek imádását: mert nem az imádásrúl vagyon most szobásunk. Az élő szentekhez-való könyörgéssel pedig nem azt akarom mutatni, hogy szabad imádni az bódogokat: hanem csak azt, hogy imádság áltál való közben-járás nem ellenkezik az mi Urunk és Üdvözítőnk közben-járásával. Másodikat azt mondgya Alvinczi, hogy mi oly méltóságot adunk az szenteknek, mint Christusnak, sőt annál nagyobbat-is. Mert nem tudom, ki s hon azt mondotta: hogy Christusnak parancsol Bódog-Aszszony; hogy az szentek, kapui menyországnak; hogy Isten az szentek-által ád minden jókat. Nem igazán mondod Alvinczi, hogy mi nagyob méltóságot adnánk az szenteknek, hogy-sem az Istennek. Ne adgya azt az