Szyl Miklós: Csepregi mesterség, az-az: Hafenreffernek magyarrá fordított könyve eleiben függesztett leveleknek czégéres czigánysági és orcza-szégyenítő hazugsági (Budapest, 1900)
XI. része. Az Oltári Szentségrül
766 XL, XII. RÉSZE. A’ KALAÚZ XII. KÖNYVÉRÜL: Vide Bellar, lib. 1. de Verbo Dei, cap. 17. Pag. 1070, 1072. etc. 1 Supra, f. 642. Pag. 1072, 1073. ■ Supra, fol. 759, 760. s Pag. 1071. Vide supra, fol. 486, 606. 1 Pag. 1075. Pag. 1073. Contradictio. 6 Vide supra, f.579,632,635. dispensatur, vocarunt Altare, phrasi Veteris Testamenti. Ezek a’ szók, tulajdon értelmek kivül vétetnek; úgy hogy, a’ Balduinus magya- rázattya szerént, a’ Pap annyit tészen, mint Nempap; az Oltár annyit tészen, mint Közönséges asztal. Ugyan-is külömben az Igazság-előt nem szaladhat, hanem-ha az Isten szavait hamis csigázással játékká tészi. [Mienk azért az Isten szavának tulajdon jegyzése és a’ régi Ecclesianak egyenlő értelme; az Újítók koholt értelmeket.]*1 r N° 4. Az Újítók Ellen-vetési fogatlanok. Noha Luter azt nyilván írta; hogy a Sidókhoz írt Levél, nem Apostoli könyv, mert az Evangeliommal, és Apostoli írásokkal ellenkezik, ebben eggyez vélle Brentius, Kemnitius, Magdeburgenses: még-is, a’ mostani Luteristák, fő-képpen abból a’ Levélből ostro- mollyák a’ Misét. De a’ Kalauzban nyilván-való igaz választ adtunk minden bizonyságokra. Mert igazán írta Sz. Pál; hogy Krisztus, Egy Áldozattal eleget tett a’ bűnökért, úgy hogy más Áldozat nem szükséges. Mivel a Krisztus Testénél egyéb Áldozat nincs, nem-is kívántatik: mely egyszer a’ Kereszt-fán, Vérének ontásával; most az Oltáron, halál és sebesítés-nélkül áldoztatik. És noha csak egyszer volt a’ Véres Áldozás; mert ez elégséges, azért nem kellett töbször lenni: de annak emlekezetire, és hasznának hozzánk kapcsolására rendeltetett Áldozat, sokszor újíttatik. Ezek és töb világos feleletek-ellen, csak tettetest sem mond semmit Balduinus: hanem, ottan-ottan azt kiáltya; Est Petitio principii. Maga ez-előt Mondók; hogy minden Dialecticusok tudgyák azt, hogy Petit principium, a’ ki azt vészi bizonyságúl, a’ mit kellene bizonyítani; nem az a’ ki felel. Annak-felette, itt-is újobban, álnakúl hozza elő a’ Sz. Pál és Bellarminus szavait; mint ennek-előtte2 megmutatok. Én reám-is hamissan fogja; hogy a’ Misét, Engesztelő áldozatnak nem tartom: sőt azt írom ; hogy, 3Nemo Missam Propitiatorium Sacrificium esse dixit. Mert én ezt álmomban sem láttam. Hamissan vádol azzal-is, hogy az Urat nem osztogattyuk, mikor vólna-is a’ ki venni akarná: iCúr non distribuunt, quoties habent qui sumere volunt? Magával ellenkezik, mikor a’ Keresztségnek rendeléséből, szükségesnek ítíli5, hogy a’ Pap azt mondgya: Én tégedet keresztellek, etc. Mert ennek- előtte6 világos szókkal tanította vala, hogy semmi bizonyos szók nem kívántainak a’ Keresztséghez. *' Az új kiadásba szánt toldalék.
